Nyolcból négy?

Szlovákiában a jelenlegi megyei struktúra 2001-től van érvényben, és már a kialakítása is feszültséget okozott. Mikuláš Dzurinda első kormányában a Magyar Koalíció Pártja kormánypártként próbálta elérni, hogy létrejöhessen egy magyar többségű megye a dél-szlovákiai régióban. Ez azonban nem sikerült, és a végleges felosztásban a magyarság kisebbségbe szorult minden megyében. Akkor ezt csalódásként éltük meg, hiszen így a magyar érdekérvényesítés lehetősége megyei szinten erősen korlátozott maradt. Viszont az azóta eltelt húsz év megmutatta, hogy Pozsony, Nagyszombat, Nyitra, Besztercebánya és Kassa megyében is meg lehetett találni a szlovák pártokkal való együttműködés módját, politikai térféltől függetlenül. Ráadásul gyorsan kiderült, hogy ugyanez visszafelé is igaz, hiszen az országos szinten egymás ősellenségeiként viselkedő szlovák pártok is létre tudtak hozni nagykoalíciókat, ha úgy érezték, a magyarok valahol túlnyerték magukat, vagy a korábbi ciklusban nem tudtak velük együttműködni.

Bármilyen változtatás, amely a megyék számának csökkentésére irányul, a kisebbségi érdekek további gyengítését eredményezheti. A meglévő struktúra sem ideális, de lehetőséget ad arra, hogy a magyar politikai erők helyi szinten fontos pozíciókat szerezzenek, és állandó, stabil partnerként működhessenek együtt a többi párttal a déli régiók fejlesztése érdekében. Egy négymegyés rendszerben ez a lehetőség, ha nem is tűnne el, de jelentősége, ereje a felére csökkenne.

Ilyen horderejű javaslatokat egyébként nem a nyári uborkaszezon végén szoktak előrántani, hanem minimum a kormányprogramba be szoktak írni. Az, hogy ez most a legkisebb kormánypárt témája lett, vélhetően inkább csak egy újabb különszám, figyelemfelkeltés. A kormány sem politikai erejében, sem társadalmi támogatottságában nem áll készen arra, hogy egy ilyen alapvető átalakítást végigvigyen. A magyar közösség szempontjából pedig világos: a megyék számának csökkenése számunkra csak veszteségekkel járhat.