Nobel-békedíjas politikus az iraki kivonulásról

Óva intette a világot az Irakban állomásozó csapatok elsietett kivonásától egy Nobel-békedíjas politikus, a kelet-timori függetlenségi mozgalom vezetőjének számító José Ramos-Horta. A The Wall Street Journal című amerikai lap európai kiadásában úgy vélte: az új spanyol szocialista kormány behódolt a terrorista fenyegetés előtt, amikor iraki csapatainak kivonásáról döntött, s nyilván lesznek más ilyen országok is. Ugyanakkor leszögezte, hogy minden egyes esetben, amikor egy ország kivonul Irakból, az al-Kaida és a többi szélsőséges szervezet nyer, mert azt a következtetést vonja le belőle, hogy a koalíció gyenge, s a terrorista merényletek folytatásával újabb országokat lehet rávenni a kiválásra. Rámutatott: mint Nobel-békedíjas, maga is gyötrődik az olyan esetekben, amikor katonai erő bevetésére kerül sor. Azonban amikor arról van szó, hogy egy ártatlan népet meg kell menteni a zsarnokságtól, vagy a népirtástól, akkor soha nem kérdőjelezte meg a katonai beavatkozás jogosságát.

Ramos-Horta cikkében emlékezteti az iraki beavatkozás egyik legfőbb bírálójának számító franciákat: ők sem vártak ENSZ-felhatalmazásra az emberiség egyik legnagyobb szörnyetegének megbuktatásakor, amikor a 80-as évek elején francia ejtőernyős egységek szálltak le a Közép-afrikai Császárságban, s elűzték a hatalomból a többek között kannibalizmusáról híres Bokassa „császárt”.

„Akkor hát miért gondolják egyesek, hogy Irak esete bármilyen szempontból más? Még csak egy év telt el Szaddám Huszein megbuktatása óta, s máris elfelejtették volna, hogy miként vesztették életüket százezrek Huszein zsarnoksága idején, egy olyan rendszer alatt, amelynek védjegye a terror, az önkényes kivégzések, a kínzások és a megerőszakolás volt? S azt is elfelejtették, miként éltek félelemben nap mint nap a kurdok és Irak szomszédai?” – teszi fel a kérdéseket a Nobel-békedíjas politikus.

Ramos-Horta szerint Szaddám Huszein megbuktatása esélyt ad egy új, békés, toleráns Irak felépítésére. Ez magyarázza, hogy miért ilyen magasak a tétek, s miért van az, hogy az egész muzulmán világ szélsőségesei elkeseredetten harcolnak mindennek megakadályozásáért. Tudják ugyanis, egy szabad Irak létrejötte végzetesen aláásná azt a céljukat, hogy a muzulmán világban végleg megszüntessenek minden nyugati befolyást, hogy megbuktassák a térség nem vallási rendszereit, s hogy olyan, kőkorszaki szabályokat kényszerítsenek az emberekre, mint amilyenek Afganisztánban voltak a tálibok idején.

A felmérések azt mutatják, hogy az irakiak nagy többsége úgy érzi: jobban él, mint egy éve. Valódi a sajtószabadság, számítógépek ezrei működnek, van korlátlan internet-hozzáférés, s egyre szaporodnak a nem kormányzati szervezetek. „Összefoglalva: Irak hosszú, véres történelme során most először tapasztalja meg, milyen is az igazi szabadság. S éppen ez az, amitől a vallási fanatikusok tartanak” – szögezte le cikkében.