NER-harcosok klubja

Orbán Viktor viszont vagy nem látta David Fincher korszakos alkotását, vagy felületesen emlékszik rá. De az a legvalószínűbb, hogy a bénán fordított címbe kapaszkodott bele új kampánya során, amelyben netes gerillaharcosokat, kommentelőket verbuvál a Fidesz zászlaja alá. Százezer online harcosra számít jövő januárig. Amúgy remek ötlet hadrendbe állítani, jelvénnyel jutalmazni azokat a fanokat, akik eddig is lelkesen kommenteltek a Fidesz mellett, ingyen és bérmentve – mert a fizetett trollok számát megsaccolni sem merem. Inkább röviden összefoglalnám a film tartalmát.

Egy tudathasadásos, skizofrén fickó (Edward Norton) az elképzelt barátjával (Brad Pitt) verekszik, közben a saját fogait üti ki. Csapatot hoz(nak) létre, akik emberi zsírból főznek szappant, és eladják azt a gazdagoknak. Frusztrált férfiak lázadnak a fogyasztói társadalom ellen, miközben saját világuk értelmét keresik. Bunyóznak egymással egy pincében, de ez nem valamiféle „férfias bajtársiasság”, hanem egy egzisztencialista pofon a társadalomnak. És ez az, amit Orbán valószínűleg figyelmen kívül hagyott. A klub szabályzatáról nem is beszélve. Az első szabály: Ne beszélj a Harcosok klubjáról. A második szabály: Ne beszélj a Harcosok klubjáról. Márpedig jelenleg fél Magyarország erről beszél, úgyhogy a főnök két szabályt is megszegett. 

Képzeljük el, mit szólna a Brad Pitt által játszott Tyler a NER-hez! Valószínűleg azonnal felrobbantaná a Tiborcz-féle luxusingatlanokat, ledózerolná a Karmelita kolostort, letépné az egymillió forintos nadrágot Mészáros Lölő luxusfeleségéről. A Harcosok klubjának eredeti célja az, hogy megszüntesse a fennálló rendszert – nem pedig az, hogy fényezze és klubkártyát gyártson hozzá. A film vége – spoiler – nem a hatalom megszilárdításáról szól, hanem a teljes kontrollvesztésről. A főhős főbe lövi saját személyiségének autoriter oldalát, miközben romba dőlnek a banképületek. Ez bizony nem egy NER-kampányfilm. Hiszen hogyan lázadhat valaki a rendszer ellen, ha ő maga a rendszer? 

Külön iróniája a (bal)sorsnak, hogy a film alapjául szolgáló regény szerzője egy ukrán származású író, aki ráadásul bevallottan meleg. Vajon Chuck Palahniuk mit szólna ehhez a netes hadsereghez? A regény megjelenésekor, 1996-ban még csak „mutatóban” volt internet – én is pont abban az évben ismerkedtem meg vele az érsekújvári kultúrházban, a Stúdió Erté avangárd performance-rendezvényén. Felvéstem a dátumot, mert éreztem, hogy valami fontosnak vagyok a tanúja. Akkor még nem sejthettem, hogy tíz év múlva megjelenik a Facebook, a ráérő hülyék kommentjeinek színtere, és hogy ezeket az embereket később – mintegy húsz év múlva – a politikai pártok is felfedezik maguknak. Sőt, egy uralkodó párt hadrendbe állítja őket, mert félnek egy másik párttól, amely a mérések alapján durván megközelítette őket. Kézben akarják tartani az online teret (is). Szóval éljen a háború az eddigi békepártiság helyett! De ez a mondat, gondolom, nem okoz problémát a hívőknek.