Nem lesz itt semmi brexit?

Földrengés, mennydörgés, figyelmeztető lövés, Európát kiütötték, ég a közös ház – az európai lapok így kommentál-ták a brit népszavazás ered-ményét. A kevés kivétel egyi-ke a francia Le Monde, amely szerint a brexit ténylegesen nem fog megvalósulni.

A lap ezt arra alapozza, hogy a brit politikusok megszólalásai arra utalnak, hogy Nagy-Britannia ténylegesen nem hagyja el az Európai Uniót, egyszerre fog az elválásban és az együttműködés új formájában megegyezni. David Cameron brit miniszterelnök a helyét októberben átvevő utódjára akarja hagyni, hogy elindítsa a kilépési folyamatot, a miniszterelnöki poszt várományosának tekintett Boris Johnson pedig úgy vélte, nem kell siettetni a távozást.

A Le Monde rámutat, a tényleges szakítás előtt nagyon sok konkrét kérdést kell rendezni, egyebek mellett a több százezer Londonban dolgozó kelet-európai vagy a nyugat-európai országokban élő több százezer brit állampolgár helyzetét.

A harcias hangvétel ellenére a briteknek és a többi uniós országnak is a szabadkereskedelmi övezet megtartása az érdeke, ezért az egyetlen kérdés az: London mennyit fog fizetni azért, hogy jogilag kilépve a közösségből annak tagja maradhasson, és a közösségi intézményekben milyen szinten képviseltetheti magát. Feltehetően „nagyon aktív megfigyelői posztokat” kap, s a brexit inkább formális, mintsem tényleges lesz. Az azonban egyértelmű, hogy a britek a politikai Európára nemet mondtak, a liberális Európát, amelyet ők hoztak létre, viszont nem tagadták meg. Arra az embrionális állapotban lévő föderatív szerveződésre mondtak nemet, amelyben nem is vesznek részt: az euróra, a schengeni övezetre és az európai igazságszolgáltatásra. Ezt értette meg a lap szerint többek között Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnöke is, aki Franciaországban is referendum kiírását követeli az uniós tagságról, és az elutasítás érzése más uniós tagállamokban is jelen van.

A Le Monde szerint nem a brüsszeli technokraták okozzák az európai tragédiát, hanem az, hogy közös identitás és projekt híján Európa haldoklik. Az uniós közösség a 20. század második felében virágzott azzal, hogy elutasította a háború gondolatát, és a Szovjetunióval szemben összefogott az Egyesült Államokkal. A folyamatos bővítéssel 1989 és 2007 között viszont kifulladt a projekt, és az új kihívásokra már nem tudott megfelelő válaszokat adni.

A lap szerint gondot okoz, hogy az európaiak úgy érzik, problémáikra elsősorban nem európai válaszokat kell adni, hiszen a közösségi szellem már nem hódít a tagállamokon belül. A bevándorlási kihívás pedig bonyolultabbá tette a viszonyt az etnikai és katolikus egységük megőrzését szorgalmazó kelet-európaiak, valamint az iszlamizmus félelme miatt a saját multikulturalizmusukat nehezen kezelő és a szociális dömpingtől tartó nyugati államok között. Viszont a közbiztonsági kérdések mindig nemzetállami és nem európai hatáskörbe tartoztak.

Ebben a helyzetben az európai lakosság legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő tagjai a befelé fordulást választják, mert már nem hisznek abban, hogy az európai integrációval megtartható a nemzeti identitás. A Brexit legnagyobb megrázkódtatása az, hogy ezután a leggyengébbek azt hiszik, egyedül védettebbek lehetnek, mint Európával. (MTI)