Az orosz–ukrán konfliktust egy fura, folyton változó, hektikus aura lengi körül, ami érthető is. A második világháború óta csupán a délszláv háború során érezhette úgy Európa, hogy az oly sokáig építgetett béke veszélybe került. Az ukrán konfliktus 2014 óta fokozatos feszültséget generált az Európai Unió keleti felében, de a világ politikai színpadán sokáig nem igazán akarták észrevenni, hogy Putyin rendszere – élen a „cárral” – már nem elégszik meg a névleges második hellyel. Úgy is kezdett viselkedni – annak ellenére, hogy – mint az majd a konfliktus forróbb szakaszában kiderült – nem sikerült maradéktalanul átterelni az egykori Vörös Hadsereget a 21. századba.
Nekünk Versailles kell!
Viktor Janukovics bukásával az Oroszországból beszivárgó fake news is lassan, de intenzíven elkezdte átprogramozni a tömegeket bizalmatlanból ellenségessé Ukrajnával szemben. Egy baráti beszélgetés során kissé meglepett, mennyire nem emlékeznek az emberek, hogy valamikor Ukrajna nem a gonosz színtere volt. A propagandamédia nagyon jól kimérten hangolta át Kelet-Európa és a világ nyugati felének egy részét.
Putyin máig nem hajlandó nevén nevezni a „gyereket”: ami Ukrajnában zajlik, az nem háború. Ahogy a minap egy Pokrovszkba behatoló orosz alakulatról készült felvételen az orosz zászlót egy emlékműre felterítő katona is úgy fogalmazott: felszabadítottuk ezt a területet is.
A felszabadulás, felszabadítás narratívája volt, ami végig kísért minket a szocializmus 45 éve alatt, belénk implementálva azokat a máig ható és szemmel láthatóan reaktiválható reflexeket, hogy az orosz birodalom jóságos gyámkodása a mi érdekeinket szolgálja. Nevezhetjük évszázados agymosásnak is, holott beismerhetnénk a köznek is, hogy az orosz érdek mindenáron való érvényesítése az az örökség, amit az utolsó cár korszaka szült, túlélte a lenini és sztálini érát, és még a peresztrojka is magában hordozta – ne feledjük: Gorbacsov hiába támogatta a Varsói Szerződés nyugati tagjainak „szabadulását”. A volt szovjet tagköztársaságokban nem a nagyobb szabadság elhozójaként emlékeznek Gorbacsovra, inkább a Szovjetunió egyben tartására tett erőfeszítései miatt – beleértve a véres leszámolásokat is.
Jelcin és majd Putyin is Oroszország anyácska testének egyben tartása kapcsán nem ismer pardont. Ilyen megközelítésben Ukrajna a szovjet restauráció egyik lépése valójában.
Kinek a békéje lesz hát az a nemrég nyilvánosságra került fércmű, amit Orbán, Fico és Putyin összes csatlósa olyan nagyra tart? A béke csak akkor béke, ha kiteríti az asztalra a teljes konfliktus minden szereplőjének az összes sérelmét, és nem ágyazza meg a lehetőséget egy új konfliktusra. A versailles-i béke csak húsz év fellélegzést adott Európának, Putyin békéje mennyi időt ad majd nekünk?
Ezt olvasta már ?
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.