Ne higgyünk a félelemnek!

Az ember ilyenkor óhatatlanul elgondolkodik: tényleg így kell működnie egy országnak? Vagy egyszerűen csak kényelmes, hogy bizonytalanságban és félelemben élünk az önálló gondolatot és kritikát mellőzve? Abszurd.

Orwell évtizedekkel ezelőtt már rámutatott: a hatalom gyakran nem azt adja, amire szükségünk van, hanem azt, amire reagálunk. És ebben a félelem az egyik leghatékonyabb eszköz. Hitler kapcsán írta azt a mára híressé vált mondatot, hogy „az emberiség nemcsak kenyéren él”, vagyis az emberek hajlamosak követni azt, aki érzelmet ad nekik, még ha az rossz irányba visz is.

Valahogy így működik ma is a propaganda. Ahelyett, hogy arról beszélnénk, mi zajlik az oktatásban, az egészségügyben vagy a megélhetés körül, sokkal hangosabban szól az üzenet: „Lehet, hogy most rossz, de nélkülem még rosszabb lenne.” Ez a gondolat egyszerű, mégis hatásos. Ha elégszer ismétlik, lassan elhisszük, hogy nincs választás, nincs alternatíva, csak a félelem két formája: a jelenlegi és a feltételezett jövőbeli. Közben pedig a valódi kérdések, amelyek mindannyiunk életét érintik, szépen lassan háttérbe szorulnak.

Néha úgy érzem, mintha két valóság futna párhuzamosan. Az egyik az, amelyiket a mindennapokban tapasztalunk: dráguló élet, fáradt intézmények, egyre nehezebb megélhetés. A másik pedig az, amit a propaganda rajzol: egy veszélyekkel teli világ, ahol a hatalom maga a biztos kikötő – akkor is, ha közben lassan elsüllyed a hajó.

Orwell ezt hívta mesterséges valóságnak: amikor már nem a saját tapasztalataink döntenek, hanem az, amit naponta a fejünkre olvasnak. És ha valami állandóan ismétlődik, egy idő után könnyű természetesnek venni.

Pedig egy ország működése nem ezen múlik. A félelem nem készít elő jobb jövőt, és nem old meg semmit. Amit viszont veszélyeztet: a kérdések, a tájékozódás, az önálló gondolkodás. Ez néha kényelmetlen, de hosszú távon ez az egyetlen valódi védelem. Orwell azt is írta: a hatalom addig erős, amíg hagyjuk, hogy megmondja, hogyan gondolkodjunk. És ebben igaza volt! A saját tapasztalatainkat nem szabad lecserélni senki más által gyártott valóságra, bármilyen csillogó vagy félelmetes köntösben is adják elő.

A szemünket senki nem fogja kinyitni helyettünk. Ez a mi dolgunk. És minél előbb tesszük meg, annál nagyobb az esély arra, hogy az országot ne félelem, hanem józan döntések mozgassák.