Nagy Feró nekünk tart tükröt

A jelenleg is előzetes letartóztatásban ülő volt intézményigazgató tevékenységével kapcsolatban egyebek közt azt mondta: „Csak kereste a pénzt ezzel, lányokat futtatott, a lányok is keresték a pénzt ezzel, mindenki jól járt, nem?” Majd amikor magyarázkodnia kellett, kijelentette, hogy ő csak felnőtt nőkről beszélt, nem gyerekekről. Csakhogy itt nem pusztán egy szófordulat volt a probléma, hanem az a gondolkodásmód, amelyet a mondat mögött látunk.

Feró szavai sokaknál kiverték a biztosítékot, nem véletlenül. A Szőlő utcai ügy ugyanis nem „pénzkereset” volt, hanem egy szervezett bűncselekmény-sorozat, amelynek áldozatai gyerekek voltak, még ha azóta felnőttek is. Az, hogy egy közéleti szereplő apaként, nagyapaként képes volt ezt relativizálni, jól jelzi: a társadalom bizonyos része még mindig nem érti, mit jelent a kiszolgáltatottság.

Talán Wolf Kati reagált a legőszintébben, amikor a Facebookon a következőt írta egykori mentorának: „Akár a szereplési vágy, akár valamilyen rosszul értelmezett vicceskedés mondatja veled ezeket az óriási hülyeségeket, akkor is rettenetesen káros, amit csinálsz.” Igaza van. Ez az ügy arról szól, hogyan gondolkodunk nőkről, áldozatokról és általában a hatalommal való visszaélésről. Amikor valaki azt mondja: „ha bajuk lett volna, bementek volna a rendőrségre”, az nemcsak tájékozatlanság, hanem mélységes empá-tiahiány is. Az ilyen mondatok a bűnösöket mentik, és újra megalázzák az áldozatokat.

Feró szerint a prostitúció „ezeréves szakma”, és bár keresztényként nem tartja erkölcsileg normálisnak, azért nem ítéli el az ebből élőket. Csakhogy a Szőlő utcai ügyben nem önálló döntésről, nem „szakmáról” van szó, hanem kiskorúakról, akiket kihasználtak. És nehéz lenne az öregkori leépüléssel magyarázni, hogy Feró ezt nem látja.

A legijesztőbb mégsem az, amit ő mondott, hanem az, hogy hányan gondolják ugyanezt. Hogy a „mindenki jól járt” logikája beette magát a közgondolkodásba. Hogy még mindig túl sokan hibáztatják az áldozatokat, és túl kevesen azokat, akik visszaéltek hatalmukkal. Nagy Feró kijelentése ezért nem egyszerűen botrányos: ez egy tükör, amelyben nemcsak ő látszik, hanem mindaz, amit engedünk kimondani és elsimítani.

Olyan véleményeket is olvastam, hogy „csak elszólta magát”, vagy „provokálni akart”. De egy Kossuth-díjas, a magyar könnyűzene fontosabb alakjaként számon tartott zenész szavainak súlya van – még ha nem is tudatosítja. És ha a magyar közéletben bárki azt gondolja, hogy a botrányt a „baloldali kórus” szítja, akkor nagyon rossz dalra táncolnak. Mert nem a politikai táborok háborúja ez, hanem az empátia próbája. Az ilyen ügyek arról is szólnak, mennyit ér egy ember méltósága. Ha ennyit sem, akkor tényleg mindannyian rosszul jártunk.