MŠE, most már indul a buszod

Ha van olyan elsővonalas politikus, akit az utóbbi két év termelt ki magából, az Šutaj Eštok. A Smer háttérjogászaként indult, párthátszéllel váltogatta a jellemzően állami intézmények állásait, a kellő pillanatban átigazolt a Hlasba, majd jó helyen találta a kormányalakítás és Peter Pellegrini távozása is a párt éléről, így egyre feljebb került a ranglétrán. Ily módon lesz egy ismeretlen politikusból, akinek 2023-ban még a nevének pontos írását is gyakorolta a sajtó, belügyminiszter és a második legfontosabb párt elnöke. Azóta a Hlas, a kormánykoalíció és a belügy körül is csak halmozódnak a problémák, Šutaj Eštok pedig jellemzően nem megoldja ezeket, hanem rájuk tesz egy lapáttal.

A politikus valójában egyik pozíciójának előnyeivel sem tudott élni. Kezdjük a kézenfekvő problémával! Szlovákiában a belügyminiszterségnek még mindig egyfajta státusza van. Az állami erőszakszervek és ügyintézők tevékenységének koordinálása komoly feladat, hagyományosan keményvonalas, karót nyelt, szigorú személyiségek látják el. Még ha a szakmai kvalitásoknak híján is vannak, kellően félelmetesnek és veszélyesnek tudnak tűnni a nyilvánosság szemében. Šutaj Eštok megfélemlítési és kompetenciafaktora nulla – inkább lehetne őt elképzelni egy multinacionális vállalat dubaji csapatépítőjén egy drága miniszendviccsel a kezében, mint terepen, vagy az állampolgárokat védve. Szakmailag pedig az évek alatt semmit sem tett a hitelessége megerősítéséért. A rendőri szakszervezetekkel nincs jó viszonyban, nem tűnik különösebben hozzáértőnek. Az ÚOO megszüntetése kapcsán pedig gondoljunk csak bele: minden kormánytisztviselő közül pont a belügyminiszter tartotta jó ötletnek, hogy pereskedés közben egyáltalán ne kommunikáljon a bírósággal, és ne nézze az elektronikus postafiókját, remek példát mutatva a polgárok százezreinek arról, hogyan ne kommunikáljunk az állammal. Ráadásul kéthetes munkát és rengeteg veszekedést okozott a koalíciónak a helyzet további oldásával, mikor kiderült, hogy az okvetetlenkedő hivatalt meg is kéne szüntetni.

Pártelnökként is megdöbbentően szűk látókörű döntések fűződnek Šutaj Eštok nevéhez. A tavalyi mély koalíciós válság Hlasra eső részét megoldani azzal, hogy kidob a pártból két frakciótagot (akiknek a szavazata kell a többséghez), egyben hálát és leköteleződést várva „kegyelmet” gyakorol a másik kettő felé, Darwin-díjas lépés. Ráadásul azóta sem lett jobb a támogatóit szédületes iramban elvesztő Hlason belüli közhangulat.

Šutaj Eštok szerencséje, hogy túl magasan van a látványos bukáshoz. Robert Fico könnyen csuklóztathatja a Hlas egészségügyi miniszterét, vagy dobhatja ki az újjáépítésért felelős miniszterelnök-helyettest (akinek a nevét alig ismeri a nyilvánosság). De ugyanezt meglépni a belügyminiszterrel, aki a legfontosabb koalíciós partnere, már nem akarja. A párton belül ugyanekkora a tanácstalanság: Šutaj Eštok nem azért vezeti a Hlast, mert ő a legrátermettebb, hanem mert ennyire nem képes helyzetbe kerülni valaki más. Ez egy olyan kombináció, ami előbb-utóbb garantálja a politikai katasztrófát.