A kisgyerekekben egy idő után – általában a szülőktől hallottak nyomán – kialakul az a vélekedés, hogy létezik Jézuska. Kicsoda ő? Megtudtuk szüleinktől, hogy Jézuska az, akitől minden év karácsonya előtt kérni lehet valamit, amire igazán vágyunk, de ehhez egész évben szorgalmasnak és jónak kell lennünk. Gyerekfejjel persze a legfontosabbnak érezzük, hogy kérjünk. A telhetetlenek nem is egyet, hanem sok mindent. Ezért aztán epekedve számoljuk a karácsonyig hátralévő napokat. Hogy végül megkapjuk-e a vágyott ajándékot, az egy másik lapra tartozik.
Mit adhatunk karácsonykor?
Felnőttként már tudjuk, hogy az ilyenfajta, megvásárolható vágyálmok beteljesedése a szülők anyagi helyzetén múlik. A kisgyerekből aztán nagyobb gyerek lesz. Onnantól talán kezdi (meg)érteni, hogy kicsoda volt Jézus, de ettől még jólesik számára a karácsonyi ajándékhozó voltában is hinni. Nincs ezzel semmi baj.
Felnőttként, amikor – a szülők reményei szerinti legkívánatosabb forgatókönyv beteljesülése esetén – benő a fejünk lágya, akkor értjük meg teljes valójában a karácsony lényegét. Azaz, hogy nem elsősorban bármiféle tárgyi és egyéb ajándékok után kell sóvárognunk. A lehető legjobb eshetőség az, ha a gyermekben meggyökeresedik a szeretet érzésének szükségessége, hogy ő is éppoly végtelen szeretetet érezzen a szülei iránt, ahogyan a szülei szeretik őt. Ha ez megvalósul, akkor a felnőtt gyermek (hiszen a szüleinknek felnőttként is a gyerekük leszünk) ráébred arra, hogy valójában ki volt Jézus, másrészt pedig az őérte jó esetben mindent megtevő szüleinek tartozik hatalmas köszönettel. Hogy felnőttként hisz-e bármiben is, az a saját döntésén múlik. De valamit mindenképpen meg kellene értenie mindenkinek. A szülői szeretet és a legzordabb időkben is felmelegíteni képes anyai kéz nem valamifajta használható eszköz, hanem vég nélküli köszönetet érdemel.
Ma, amikor sokan el sem gondolkodnak annak a furcsaságán, hogy a természet ajándékaként alapvetően gondolkodni képes emberi voltuk ellenére gépektől kérdeznek, és gépekhez beszélnek, teljesen elfeledkeznek arról, hogy semmiféle gép soha nem fog tudni lélekkel átitatott szeretetet adni. Az ember csak közösségben maradhat ember. Ebben a közösségben a legfontosabbak a szerető szülők, akik felé minden körülmények között viszonzandó a szeretet. Ezzel a gyermek tartozik a szüleinek. Egész életünkben így kellene lennie. A karácsony, a Jézusról való megemlékezés mellett, nagyszerű alkalom arra, hogy a gépek és a gazdagok uralta, egyre embertelenebb világban odaálljunk a szüleink elé, és szívből jövően kimondjuk a számukra egészen biztosan a legjobban eső szót: „Köszönöm!”
Ezt olvasta már ?
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.