Mindenki győzött

Izrael szerint megsemmisítették az iráni fenyegetést, Irán szerint Izrael csúfos vereséget szenvedett. Ezzel gyakorlatilag megdőlt az évszázados bölcsesség, miszerint a háborúban nincsenek győztesek. Ezek szerint úgy tűnik, csak nem próbáltuk elég pozitívan megközelíteni. Ha elég erősen hiszed, hogy győztél, és gyorsan adsz ki egy sajtóközleményt hozzá, akkor tessék, máris győztél. A háború mint önismereti workshop.

Az új paradigma tehát ez: a konfliktus nem is annyira tragédia, mint PR-kampány. A halálos áldozatok számát is elkönyveljük azért – mint „mellékes tényezőt a sikeres nemzetközi brandépítés során”. Valószínűleg most is készül egy TEDx-előadás erről valahol: „Hogyan győzz meg egy országot, hogy nyert, miközben épp füstöl a fővárosa meg a nukleáris létesítményei?”

Természetesen akad egy maroknyi társadalmi csoport, akik kevésbé érzik magukat győztesnek – ők azok, akik meghaltak. De ők már nem is nagyon tudják cáfolni, hogy nyertek-e vagy sem, így a narratíva zavartalanul haladhat előre. Mint egy rakéta. Vagy egy karrier.

Legjobb lenne a jövőre nézve, ha már a rakétáikat nem is lőnék ki, csak a nyilatkozataikat. Végső soron ez lenne a diplomácia tudománya. Vagy művészete, ahogy Henry Kissinger nevezte könyvében. Az USA egykori külügyminisztere 2023-ban százévesen halt meg, és egyszer azt mondta: „Híresnek lenni azért jó, mert ha untatod az embereket, azt hiszik, a hiba bennük van.”

Szóval mindenki győzött. Kivéve, aki nem.