Mindenbe beleszólnak az államok

Rögtön nézzünk csak körül ott, hogy mi szükséges azokhoz a csipekhez, amelyek azzal a speciális számítási kapacitással rendelkeznek, amelyet az MI-szuperszámítógépekbe építenek be. Ezekhez is kell pont az a késhegynyi ritkaföldfém, amelyeknek az ellátási láncát Kína befoglalta húsz év alatt, és most épp az USA-t is ezzel zsarolja. Más anyagok is kellenek, a szilíciumhoz például homok is, ami nem olyan triviális, mert nem sivatagi homokról van szó.

A nyersanyagok mellett kellenek a gyártósorok, a mérnökök, a rengeteg víz, amit ez igényel. A gyártósorok kapcsán az USA a globális ellátásban jelentős ASML-re, amely történetesen egy holland cég, komoly nyomást gyakorol, hogy ne adjon el fejlett eszközöket a kínai kommunistáknak. A mérnökök kapcsán szintén megy a kölcsönös agyporszívózás: a kínai cégek csábították az elmúlt 10 évben szuper fizetésekkel a nyugati mérnökvezéreket, míg a fiatalokat elsősorban az USA tudta beszippantani a képzésébe.

Ha kész a csip, nem mindegy, hogy ki gyártotta, mert egyes országok nem fogják megvenni a kínai IT-eszközöket. Az amerikai eszközök kapcsán pedig az új tengelyhatalmak gyanakvóak. Az európaiak pedig nem tudnak maguknak gyártani, így választhatnak, hogy kinek az ellátási láncától függenek, és ki hallgatja le őket hardweresen.

A csipeket ezért állami exportkontrollok felügyelik, különösen az USA–Kína viszonylatban, már közel tíz éve. Tehát a csipkereskedelembe is beleszólnak az államok.

Ha pedig összeállt a szuperszámítógép, jöhet a program. Természetesen ahhoz is kellenek az MI-mérnökök, de mi lesz a szoftverrel? A Deepseek kínai MI-platform küzdelme az amerikai óriásokkal, mint az OpenAI, az Alphabet Geminije és Elon Musk Grokja, ezermilliárd dollárokat ígértek ezeknek a szereplőknek, immár nemcsak a magántőke oldaláról, hanem a Fehér Házból is.

Ha kész a nyelvi modell, mint a ChatGPT és társai, megint jönnek az államok: részben elindult az MI katonai felhasználása, gondoljunk csak a zavarás ellenére is célra tartó drónokra, és ott vannak a rosszindulatú felhasználások, amikor már az információs hadviselésben a trollseregeket nem szentpétervári fiatal oroszok alkotják, hanem az MI menedzseli.

Ebből a kis körképből is látszik, hogy mennyire fontos az állami aktoroknak, hogy felügyeljék, kézben tartsák és kontrollálják az MI ellátási láncait, felhasználását és felhasználóit. Nem volt ez valószínűleg máshogy az új technológiákkal korábban, legyen szó a nukleáris áttörésről, az internetről. Az államok feladatköre folyamatosan alakul és fejlődik, alkalmazkodik ahhoz, hogy mit képesek és mit érdemes a nemzetállami szintről szabályozni, sőt igyekeznek is létjogosultságuk garantálására belefolyni abba, ami veszélyeztetheti a szerveződés e szintjét.