Mikor veszik át a gépek a hatalmat?

Hozzávetőlegesen fiatal fajként 3-400 ezer évvel ezelőtt a bolygón még csak egy voltunk a paleolitikum állatvilágában, alig kezdtük meg máig tartó utunkat az evolúció csúcsára. Az ember fejlődését sok tényező határozta meg, de mindenképpen az egyik legfőbb az eszközhasználat volt, ahogy környezetünk tárgyait elkezdtük eszközként használni, hogy segítse munkánkat az élet minden területén.

Az eszközhasználat érdekes jelenség, mert az állatvilágban is jelen van, és valószínű, hogy sokáig mi is csak egy voltunk ebben a „klubban”. De mi tovább fejlődtünk, és már nem környezetünk tárgyait, botot, követ kezdtünk használni, hanem egy idő után mi magunk kezdtünk eszközöket gyártani, igényeink és tudásunk szerint. Ez az elválás fontos volt fejlődésünk során. Az internet megjelenése volt ezen mérföldkövek között az egyik legközelebbi jelen időnkben. Az internet vált azzá az információhordozó közeggé, ami képes volt legyőzni azokat a fizikai korlátokat, amelyeket először az elektromos távíróval próbáltak meg feltörni, és ennek sikere kikövezte az utat a  világháló létrejöttéhez.

Az információs technológia pedig szépen lassan elhozta az informatikai eszközök forradalmának korát.

A mindenki számára elérhető számítógép, a PC (Personal Computer) megjelenésével a korábban csak szűk körben használt programok robbanásszerűen kezdtek el terjedni. Majd jött a mobiltechnológia, megjelentek az appok, és tavaly berobbant az igazi mesterséges intelligencia első előfutára, a nagy nyelvi modellekre épülő mesterséges intelligencia. Háromszázezer év alatt megismertük az eszközöket, megtanultuk kitalálni az eszközöket, most pedig ott tartunk, hogy az eszközök kezdenek minket magunkat is helyettesíteni.

Egyes elemzések 40%-ról, a kevésbé borúlátók csupán 17%-ról beszélnek annak kapcsán, hogy milyen arányban szüntethet majd meg állásokat a mesterséges intelligencia. De ami ennél is aggasztóbb, hogy ezek az eszközök a munkán túl a  problémamegoldó képességünket is helyettesíthetik, rossz értelemben.

Az eszközhasználat volt a problémamegoldás kulcsa, az alternatíva keresése. Jelenleg pedig ott tartunk, hogy a problémamegoldást is kiszervezzük. Ha a kőeszközhasználat fejlesztette az agyunk fejlődését, és most szépen lassan kiiktatjuk magunkból a problémamegoldás képességét, nem torpan-e meg az egyébként is hullámzó szellemi fejlődésünk? Képesek leszünk-e a jövőben felismerni ezt a láthatatlan határvonalat, amikortól már a gép ural minket, és nem pedig fordítva?