Miért éppen Grönland?

„Maga szerint mennyit fog késni?” – kezdte a párbeszédet Bandika. 

„Szerintem semennyit” – köhögte a kabátja nyakába Ervin. 

„Na, majd meglátjuk – tette hozzá Bandika, majd pedig Donald Trump amerikai elnökről kezdett beszélni, aki még mindig nem tett le arról, hogy megszerezze Grönlandot. – Minek neki az a sok jég meg hó, ami ott van? Abból van az amerikaiaknak Alaszkában is elég.”

„Ne beszéljen arról, mi van Grönlandon, aki még nem járt ott soha – dobogta le a havat a cipője orráról a buszmegálló rozsdás bádoglapja alá húzódva Ervin. – Én sem beszélek arról, mi van Békéscsabán, mert még nem jártam ott soha. Grönlandról is csak annyit hallottam, hogy a viking hajós, Vörös Erik fedezte fel néhány évvel a magyar államalapítás előtt, aztán 1944-ben lett teljesen a dánoké. Pedig ugye messze van Dániától, nem is kicsit. Képzelje el, milyen bonyolult az élete azoknak, akik Grönlandról a dán fővárosba ingáznak be dolgozni, vagy fordítva.”

„Ne bolondozzon már – szólt vissza mérgesen Bandika. – Senki nem ingázik naponta három és fél ezer kilométert. Az még repülőgéppel is több mint négy óra. Nekem inkább a népmese jut eszembe erről az egész ügyről, a kiskakas gyémánt félkrajcárja. Először valami megtetszik az uraságnak, szól, hogy megvenné, aztán szól, hogy ha nem adják el, majd elveszi erővel.” 

Ervin az óráját nézte, majd hosszan nézett abba az irányba, ahonnan a buszt várták. „Nekem egyébként a Miért éppen Alaszka című sorozat jut erről eszembe, amikor az öreg eszkimó bejelenti, hogy érzi, hogy itt az idő, és elindul a végtelen jégmezőkre, ahonnan már nem is tervez visszatérni. Nagyon sokat merengtem az élet értelméről, amikor nemrég újranéztem. Az egyik kedvenc sorozatom. Persze csak Az Onedin család meg a Szomszédok után.”

Bandika erre kifejtette, hogy amit az egyik amerikai elnök elvesz, azt a következő még visszaadhatja. Persze ez egyáltalán nem biztos. Ha valami biztos lenne, unalmában halna ki az emberiség.

„Na, a jelek szerint nem lett igaza” – nézett a távolba Bandika, jelezve, hogy a busz még mindig nem érkezett meg, tehát késik. Ervin kesztyűs kézzel mutatott az ég felé: „Kérem, én úgy értettem, hogy nem késik, hogy nem is fog jönni egyáltalán. Vagyis igazam van, ha meg nem sértem.”

„Nem vagyok sértődékeny, főleg nem ekkora hóban” – motyogta Bandika, majd elindultak hazafelé.