Mi az iráni–izraeli konfliktus megoldása?

Külső szereplőkből tehát nincs hiány, akik az ajatollah és az egész teokrácia bukását szeretnék látni minél előbb. Izrael kormányfője, a múlt héten bizalmatlansági indítványt épp elkerülő Benjámin Netanjahu is egész más politikai örökséget hagyna maga után, ha a belpolitikai extrém bizonytalanság mellett letenné az asztalra a teheráni rezsim kiiktatását.

Az USA és általában a Nyugat sem lenne szomorú akkor, ha sikerülne egy mérsékeltebb irányú vezetést hatalomra segíteni. Csakhogy mindig ott a kockázat, ahogy azt az iraki és afganisztáni beavatkozás óta újra megtanultuk (és már sokszor előtte...), hogy ritkán alakulnak pont úgy az események, ahogy azt a nyugati fehér asztalok körül elképzelik.

Ugyanakkor az iráni hídfőállás kiiktatása az orosz–kínai tengely mögül egy komoly üzenet lenne a nyugati szövetségesek elszántságáról. Az orosz–kínai–iráni, illetve észak-koreai négyesre néha már Új Tengelyhatalomként hivatkoznak, hiszen ezek az országok azok, amelyek katonailag és szisztematikusan segítik egymást. Egyértelmű NATO-cél, hogy ez a négyes valahogy felbomoljon.

Az iráni társadalmi folyamatokat azonban nehéz kiszámítani, amit pont a sah 1978–79-es vergődése mutatott. Akkor éppen meglett volna még a karhatalmi erő és a monarchista támogatás mögötte, mégis az ellenzék ügyesen elvitte a saját utcájába, engedményekre szorította, és végül saját maga alól húzta ki a sah a szőnyeget.

Hogy egy öreg teokratikus rezsim mennyit tud hibázni, mennyire hoz esetleg érzelmi döntéseket akkor, amikor fél vezérkarát kiiktatták, sőt mostanra a volt elnökkel, Ahmadinezsáddal is végeztek; ez marad a legfontosabb kérdés a következő napokra. Hibázhat az ajatollah és megmaradt csapata, ügyeskedhet a belső ellenzék, akik alighanem kapnak egy kis külső segítséget is, vagy éppen Izrael is túlságosan megalázhatja az országot, már annyira, hogy az ellenzék a külső ellenféllel szemben inkább összezár taktikai szinten a rezsimmel.

Nagypolitikai játszma Kínának, az oroszoknak és az USA-nak; több szinten is a túlélés a tét a Netanjahu-kabinetnek, illetve Izraelnek, ahogy a Hamenei-rezsimnek és Iránnak a jelenlegi formájában. A többi közel-keleti szereplő egyrészt nem szeretne elhúzódó konvencionális háborút, épp elég, hogy két tankerhajó kigyulladt a Hormuzi-szorosban. De nem szeretnének túlságosan megerősödő Izraelt sem. Sok itt még a mozgó alkatrész!