Mese a szuverenitásról

A szuverenitás a politikatudományban állami főhatalmat jelent, függetlenséget, képességet a hatalom önálló gyakorlására. A joggyakorlatban a természetes vagy jogi személy kizárólagos önrendelkezési jogát értjük alatta, azaz külső kényszer nélküli cselekvést. E definíció utolsó gondolta talán a legfontosabb. Mert például örök vita, hogy létezik-e független újságírás. Szerintem ez egy rosszul feltett kérdés. Mert a sajtó saját szerepén túl, ami egy normális demokráciában annak állapotát vizsgáló „őrkutya” szerep, az általános tájékoztatás mellett a közérdeket is képviseli. De őrkutya szerepében, ha a demokráciát belső erők fenyegetik, egy ponton túl az újságíró lehet-e aktivista? Napjainkban sok orgánum vállalja fel ezt a szerepet, nem beszélve a propagandasajtóról, ami ugye szereti magát informatív sajtóként eladni, holott nem az. A kettő között a kiindulási pont a különbség: a propagandasajtó valamilyen politikai és/vagy pártérdekből teszi azt, amit tesz, míg az aktivista sajtótermék a propaganda sajtó ellensúlyát szeretné képezni. Mindkettőt a szuverenitáshoz való viszony jellemzi, csak saját megközelítésben. Így kanyarodunk vissza az államhoz.

A vasfüggöny felhúzásával Kelet-Európa államai elveszítették függetlenségük nagy részét, voltak ugyan kiskapuk, de a fősodortól való elhajlást a Szovjetunió kétszer is véresen elnyomta. A vasfüggöny leomlásával ránk szakadt a szabadság, a szuverén cselekvés lehetősége. De éltünk-e vele?

Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeit elfogadtuk, mert a Szovjetunióval ellentétben az EU a demokratikus jogok védelmére is felesküdött, de az unió mint olyan gazdasági céllal jött létre elsősorban. Jelen szerepét az elmúlt harminc évben kezdte felvenni. Szuverének vagyunk-e az EU-ban? A válasz: igen is meg nem is, mert a gazdasági előnyöket nem adják ingyen. A kérdés tehát, és ez mozgatta a brexitet is: az EU-n belül, egy szabályrendszer részeként, de prosperitásban, vagy unión kívül, szabadon, kitéve gazdasági változások viharainak? Ezzel szemben, ha egy ország a gazdasági előnyöket elfogadja, de külpolitikai érdekeit alárendeli egy másik hatalomnak, valójában csak gazdát vált, ergó nem szuverén.

Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez: ha jobban elmerülünk a gondolatban, százszázalékos szuverenitással egy állam sem rendelkezik, mert minden ország valamilyen függő viszonyban van egy vagy több másikkal.