Mélységesen megbántuk

Az Új Szó tegnapi számában jelent meg Tóth Mihály Vicc, Vámbéry városában című cikke, amely antiszemitizmussal hozza kapcsolatba a Vámbéry Ármin Gimnáziumot. Az írásban közzétettek egy viccet, amely egy, az iskola diákjai által megjelentetett lapban volt olvasható. Nos, az újságot három osztálytársammal szerkesztettük. Leszögezzük: egy tanár sem tudott róla, így őket nem terheli, nem terhelheti felelősség. Az iskola vezetősége és a tanári kar egyhangúlag azonnal elhatárolódott a vicctől. Mikor a humorrovatot szerkesztettük, 3-4 poént saját forrásból merítettünk, a többit (köztük az antiszemita jellegűt is) egy Magyarországon nagyon népszerű vicclapból vettük át (rendelkezésre tudjuk bocsátani). Akkor át sem villant az agyunkon, hogy ezzel embereket bánthatunk meg. Utólag természetesen átérezzük a dolog súlyát, és mélységesen megbántuk, hogy a zsidógyűlöletnek akár a jelét is mutattuk. Szörnyű, ami a holokauszt folyamán történt. Hatvan év távlatából is megrázó. Nekünk is, akik nem vesztettünk el családtagokat a népirtásban. Nem kívánunk mentegetőzni, csupán szeretnénk bocsánatot kérni. Elsősorban azoktól, akik személyesen érintettek a holokausztban. Másodsorban a Vámbéry Ármin Gimnáziumtól, attól az iskolától, mely különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minden tanulója tisztában legyen ezzel a szörnyű történelmi tragédiával. A diákok évente több alkalommal is részt vesznek különféle rendezvényeken. (Iskolatársaink egy része felkereste az auschwitzi haláltábort, Roman Polanski Zongorista című filmjét a helyi moziban néztük végig, s nemrég a Komáromi Zsidó Hitközösség előadóit is meghívta iskolánk.) Végezetül annyit: amikor az idősebb nemzedék a fiatalság felelőtlenségéről beszél, mi hajlamosak vagyunk elengedni ezt a fülünk mellett. Mi most tanultuk meg, mi az a felelősség. Reméljük, nem túl későn...

A diáklap szerkesztői