Még csak az kellene, hogy a melegek szabadon gyülekezhessenek! A gyerekeket mindenképp meg kell védeni tőlük! Legjobb lenne lefóliázni őket, de hát a négy fal között azt csinálnak, amit akarnak. Önök nyilván kíváncsiak, mit csinálnak a melegek a négy fal között. Elmondom.
Egyik ismerősöm évekig élt közös albérletben egy meleggel, szóval képben vagyok. Ám mielőtt belekezdenék a leleplezésbe, figyelmeztetek mindenkit: mire ezen írás végére érnek, önök is meleggé válhatnak, vagy ami még rosszabb: elfogadóvá.
Szóval a melegek már reggel nagyon durva dolgokat művelnek: felkelnek és bemennek a fürdőszobába. Nem tudni, mit művelnek ott, de ismerősöm sokszor hallott fogmosásra és zuhanyozásra emlékeztető zajokat. Aztán tovább folytatják meleges dolgaikat: kávét isznak, öltözködnek, fésülködnek, munkába mennek. Nem is értem, ezt miért nem a négy fal közt csinálják!? No, de mi történik, amikor végre hazatérnek a négy fal közé, ahol a helyük van?
Ismerősöm szerint a melegek érkezéskor máris ráköszönnek az emberre! Miután kezet mostak és otthonkára váltották a farmert, ilyen kérdésekkel zargatják a heteró embert, hogy: „mizu?” „hogy telt a napod?”, „ma is szemétkedett a főnök?”. Ha válaszolunk, megesik, hogy véleményt mondanak, reflektálnak az elhangzottakra. Ha pedig visszakérdezünk, beszámolnak arról, ami a nap folyamán a négy falon kívül történt velük. A délutánt aztán olvasással, játékkonzol-nyomogatással, tévézéssel, sportolással, chateléssel, evéssel (már megint) töltik.
És aztán eljön az este. A melegek bizony ilyenkor is aktívak! Van, aki nem képes a négy fal közt megmaradni, és találkozik a barátaival – heterókkal is, meleggel is – vagy a szüleivel, testvéreivel. Mindenféle helyekre elmennek. Ezeken a helyeken beszélgetnek, és bizony esznek meg isznak is. Más melegek otthon pihennek, vagy a párjukkal töltik az időt, akinek ugyanaz a neme, mint nekik. Amikor elálmosodnak, pizsamába bújnak, ismételten magukra csukják a fürdőszobaajtót, majd a következő történik: odasomfordálnak a társbérlő szobájához, kopogtatnak, és azt mondják: „jó éjt”.
Ezen interakció után aludni térnek. Ágyban alszanak, egyesek hason, mások háton, de legtöbben vélhetően – hozzánk hasonlóan – oldalra fordulva. Reggel pedig a telefon sokadik szundija után felkelnek, és kezdődik minden elölről.
Most pedig jöjjön egy fontos beismerés: én bizony balkezes vagyok. Ráadásul rövidlátó is, és ha mindez nem lenne elég: atipikus testsúlyom miatt krónikusan félek létrára mászni és összecsukható székre ülni. Szóval alaposan kilógok a „normális” világból. Még jó, hogy a magamfajták nem veszélyeztetik a gyerekeket, mert akkor Magyarországon mi sem gyülekezhetnénk szabadon.
Viccet félretéve: próbáljuk meg elfogadni egymást, és csupán annyira érdeklődni embertársaink szexuális irányultsága iránt, mint amennyire a boltban meglessük, hogy egy vadidegen ember cukormentes vagy cukros kólát vesz-e le a polcról. És fogjuk már fel: az LMBTQ+-emberek nem egyenlőek a pedofilokkal. Még akkor sem, ha Magyarország (amelynek nemzeti himnuszát egy meleg írta) nácisztikus kormánya ennek ellenkezőjét írta bele abba az alkotmányba, amelyet egy meleg férfi szövegezett meg.
Ezt olvasta már ?
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.