Megnyugtató ígéretek

„Én csak azt nem értem teljesen pontosan – ütötte a cigarettafiltert a satupad széléhez Bandika –, hogy ez mindenképp meg fog valósulni, vagy csak akkor, ha a Smer jelöltjét, ifjabb Jozef Rážt főpolgármesterré választják a pozsonyiak. Mert az ugye nem mindegy.”

Ervin felhangosította az ablaknyílásban porosodó régi Orion rádiót, amelyből éppen az említett jelölt édesapja, idősebb Jozef Ráž énekelt a kramárei kórház egyik nővérkéjéről, aki annyira szimpatikus, hogy mindenki mindent megígér neki. „Mióta hallgat maga Elánt?” – kérdezte Bandika, miközben a gyufalángot a cigarettája vége alá tartotta. „Amióta az szól a rádióból” – felelte Ervin, és arról kezdett beszélni, hogy fontosak a nagyszabású ígéretek, mert azok tartják az emberekben a lelket. Ha soha senki nem ígérne semmit, el sem hinnék az emberek, hogy lehet jobb, hogy a nagyszabású dolgok megvalósulhatnak.

Bandika más véleményen volt. Elmondta: vasutas éveiben a kollégái két dologra tanították meg. Az egyik az, hogy vasutas nem késhet le vonatot, mert jön a következő, a másik pedig az, hogy a pozsonyi vasúti főpályaudvar fejlesztése egy képtelen vállalkozás, ezért nem is érdemes hozzáfogni. Egyik oldalról meredek hegyoldal határolja, a másikról villamossínek, a harmadikról egy négysávos főút, a negyedikről pedig valami..., amiről inkább ne is beszéljünk. Sokkal könnyebb lenne tehát egy újat építeni, máshol.

Ervin nem értette Bandika szkepticizmusát. „Nézzen ide! Itt az új év, mindenki lendületben, szeretnék az emberek teljesíteni az újévi fogadalmaikat, ígéreteiket... maga meg itt fonnyasztja az elánt. Igyon akkor reggelente kettővel több kávét, vagy találjon ki valami egyebet! Vegyek magának egy féléves ashtanga jóga bérletet?”

„Még csak az hiányzik” – fújta ki a deres szúnyogháló résein a füstöt Bandika. Ervint egyben nyugalomra intette: „Fékezzen, barátom, mert úgy jár, mint a dorogi jóember, aki pár napja hókotró lapátot szerelt az autója elejére, és elkezdte önszorgalomból tisztítani az utakat és a járdákat, puszta jóakaratból. A rendőrök pedig jól megbüntették.”

„Nem a maga dolga – kapcsolta le a rádiót Ervin. – A politikus dolga az, hogy megígérjen dolgokat, a magáé pedig az, hogy ezeket vagy elhiggye, vagy nem.”

„Hát pontosan ezt csinálom” – motyogta Bandika, majd belenyomta a füstölgő csikket egy virágcserépbe a muskátli mellé, amelyik elszáradt... még tizenöt évvel ezelőtt.