Magyar kasztosodás

Amiről hónapok óta leginkább csak különböző társaságokban beszéltek, az mostanság már teljes nyilvánosságot követel meg. Ugyanis a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsában nemrég elfogadott – a királyhelmeci, illetve a dunaszerdahelyi illetőségű személyeket a tagság soraiból kizáró – határozata, néhány napja pedig a komáromi járási etikai bizottság minimális többséggel meghozott döntése régóta lappangó, olykor izzó ellentéteket, csoportrivalizálásokat lökött a felszínre. Több mint fél évtizeddel ezelőtt az MKP főleg konzervatív és liberális értékrendet képviselő politikai tömörülések egyesüléséből született meg. Sorskérdésekben általában nincs kibékíthetetlen ellentét, előítéletek sem munkálnak a pártvezetésben, ám járási és helyi szinten sok helyen mindmáig számon tartják: ki, honnan érkezett, milyen értékrendet képvisel. ĺgy születtek meg és máig rombolnak a „népnemzetiek” vagy a „liberósok” címkék. Platformok vagy más, párton belül legalizált ideológiai artikuláció hiányában ezek a csoportok alig titkolt érdekszövetségekbe tömörültek. Majd fokozatosan, elsősorban helyi szinten, csaknem kizárólagos hatalmat szereztek, immár nem ideológiai értékek mentén, hanem jórészt nyilvánvaló anyagi vagy egyéb csoportérdekek miatt. Azóta valamiféle hitbizománynak tartanak egy-egy helyi szervezetet, amelyekben szinte már kasztrendszert honosítottak meg. Belépés, tisztségosztás csak a holdudvar tagjainak, akik azért nélkülözhetetlenek, mert ők működtetik a helyi főnökség kénye-kedve szerinti megszavazások, leszavazások és – legújabban – kizárások kézi vezérlésű gépezetét. Korántsem általánosítható állapot ez, mert a tisztességes helyi vezetők hatalmas többségben vannak. Ám a jelenség súlyos politikai és morális károkat okoz akkor is, ha csak néhány helyen üti fel a fejét. Szomorú példaként említem a legutóbbi parlamenti választások eredményeit a Komáromi és a Dunaszerdahelyi járásban. Ez a kasztosodás megnyilvánult az MKP OT szombati ülésén is, ahol valójában leszavazták az elnökség egyik – a kulturális tárca államtitkári posztjával kapcsolatos – javaslatát. Tovább nem lenne szabad a gondokat a szőnyeg alá söpörni. Elvben egyszerűnek tűnik a megoldás, hiszen olyan politikai, jogi és morális környezetet kell teremteni, amely lehetővé teszi a nézetek, személyi teljesítőképességek, programok tisztességes versengését és megmérettetését. Mert mindez a szellemi munícióban erős, alulról építkező, cselekvőképes párt alapja és éltető ereje. A pártvezetésnek politikai feladata, a helyi vezetőséget megválasztó tagságnak pedig morális kötelessége, hogy ilyen életképes modellt működtessen. Akár a párt alapszabályának bizonyos módosítása révén is. Mert mindannyiuk számára figyelmeztető az intelem: növeli, ki elfedi a bajt.