Magunk alatt vágjuk

Kína természetvédelméről láttam a minap érdekes dokumentumfilmet. A világ legnépesebb országában valamikor azon munkálkodtak, hogy minden használható területet termőfölddé változtassanak. Irtották is az erdőket szorgalmasan, hogy minden talpalatnyi helyen termelhessenek valamit. De aztán rájöttek, ez mégsem jó. És most a fordítottján szorgoskodnak: igyekeznek erdőt telepíteni mindenhová, ahol azelőtt is volt, sőt oda is, ahol nem volt. Sok-sok embernek ad munkát napjainkban Kínában a facsemete-nevelés és a faültetés. Nálunk meg mintha fordítva lenne. Csak vágjuk a fát hűvös halomba, ha kell, ha nem. És sajnos nálunk azokon a helyeken sem pótolják – legalább részben – a kivágott fákat, ahol lenne rá lehetőség. Itt vannak például az egyre-másra épülő böhömnagy bevásárlóközpontok. Amelyek köré általában „csodálatos”, hatalmas alapterületű parkolók épülnek. Pontosabban betonozódnak. Fáknak még csak nyomuk sem marad. Nem tudom, ki hogy van vele, rám meglehetősen nyomasztóan hatnak. És azon töröm a fejem, vajon a hiperszupermarket-parkoló tervezőinek miért nem jut az eszükbe: egy parkolónak nem kellene feltétlenül szürke betonplaccnak lennie. A parkolóutcákat akár fák is szegélyezhetnék. Szépen sorjában. És akkor nem kellene kivágni őket. Vagy ha igen, akkor lehetne újat ültetni helyettük. Egyáltalán nem bántanák az autókat. A városképet is kifejezetten kedvezően alakítanák. És elárulok még egy „nagy titkot”:

a fácskák idővel tekintélyes nagyságú fákká terebélyesednének és közismert környezeti jó hatásuk mellett még az alattuk parkoló autóknak is árnyékot biztosítanának. Nyáron kifejezetten jól jönne, ha az autósoknak nem egy szaunahőmérsékletű járműbe kellene beszállniuk shoppingolás után. Pofonegyszerű az ötlet, nem is szabadalmaztatom, használják bátran az illetékesek. Egyetlen árva példát láttam is már rá Pozsony-Ligetfaluban, de nem ártana, ha sokan követnék. Mert egy terebélyes fát akár egy-két óra ki lehet dönteni, de sokkal-sokkal hosszabb időbe telik, amíg egy másik ugyanolyan nagyságúra nő helyette. ĺgy pedig voltaképpen magunk alatt vágjuk a fát.