Levetkőzött bűntudat

Már Irakban vannak a japán szálláscsinálók, hétfőn Tokió 600 katona kiküldéséről döntött, s a japán kontingenst még az idén több mint ezer fősre növelik. Több van a hír mögött, mint látszik, feszültségek és aggodalmak is húzódnak mögötte, de mindenekelőtt az új politikai szemlélet. Japánban hasonló folyamatok játszódnak le, mint amelyek Németországban egy évtizede kezdődtek. Az új politikusi nemzedék, s általában a fiatalok már nem háborús bűnösként akarnak élni, hanem az ország gazdasági jelentőségének megfelelő súllyal részt venni a világpolitikában. A kiotói egyetem egyik professzora ezt úgy fogalmazta meg, hogy a japán katonák kiküldése – a második világháború után első ízben – egy háborús övezetbe az első lépés afelé, hogy Japán normális államként éljen szuverenitásával katonai ügyekben, s erre Irak teremtett esélyt. Az egyik jobboldali lap megfogalmazása szerint eddig beérték a fennálló világrend elfogadásával, s most megtették az első, történelmi lépést az új világrend építésében való részvétel felé.

A pacifisták persze ellenzik ezt a fordulatot, az 1946-os békealkotmányra hivatkozva, amely lemond a háborúról, mint „Japán szuverén jogáról”, tiltva a nemzetközi katonai akciókban való részvételt. A II. világháború után létrejött új japán hadsereget is önvédelmi erőknek nevezték el. Ezért szeretne Koidzumi kormányfő újabb tabut ledönteni: 2007-ig módosítaná az alaptörvényt. Ezt egyelőre a demokrata párti ellenzék és természetesen a hadiipar is támogatja. A megosztott közvéleményt a kabinet azzal nyugtatgatja, hogy a japán katonák Irakban kizárólag humanitárius jellegű feladatokat látnak el. Egyelőre nem szervezett nagyobb akciókat az antimilitarista baloldal, de kérdés, mi történne, ha a japán kontingens is belekeveredne az iraki harcokba vagy halálos áldozatokkal járó merényleteket követnének el ellene.

Csak félig igaz, hogy az USA melletti elkötelezettségét akarja Tokió demonstrálni az iraki kalanddal. Elsősorban a hazai közvéleményt és a szomszédok reagálásait akarja letesztelni, hiszen Kínában is, a két Koreában is jelentős ellenérzésekkel figyelik az új japán doktrínát – ők nem felejtették el a japánok múlt századi agresszióit. Japán külpolitikai tekintélyét erősítette, hogy a nagy nemzetközi humanitárius akciókban jelentős pénzekkel vett részt. Az iraki háború ismét erőteljesen felvetette a nemzetközi biztonsági-politikai rendszerek gyökeres átalakításának szükségességét, így például az ENSZ-ét. Nem véletlen, hogy amikor a Biztonsági Tanács átalakítása, az állandó tagok számának bővítése szóba kerül, az első két helyen éppen Németországot és Japánt emlegetik.