Közös vér, közös tükör

Markó szerint a magyar–magyar viszony ma nem párbeszéd, hanem lojalitási vizsga. Aki „igazi magyar”, az a Fidesz oldalán áll – legalábbis ezt üzeni a budapesti politika. (A többi magyar nem igazi, nem magyar?) Erdélyből nézve ez a lojalitás nemcsak elv, hanem működési rendszer: a támogatásokért hűség jár, a hűségért támogatás. A gépezet jól működik, csak éppen a közösséget nem építi, hanem függőséget teremt – mondta Markó, aki szerint a szavazás is inkább bizalmi ügy lett, nem demokratikus aktus. A boríték házhoz jön, valaki segít kitölteni, majd elviszi. Az erdélyi magyar szavazat így politikai szolgalevélként funkcionál. Közben a magyar állam mást vár el a határon túliaktól, mint a nyugati országokban élőktől – mintha kétféle magyar állampolgár létezne.

Markó szerint a szervezet, amely egykor többelvű szövetség volt, mára már csak pártlogikában él. Az európai gondolat hiánya nem véletlen baki, hanem politikai tünet.

Egy kisebbségi közösség számára az EU nem ellenség, hanem életbiztosítás. Az EU-ellenes irány, amelyet Budapest most exportál a térségbe, épp azokat a kereteket gyengíti, amelyekben a kisebbségi jogok érvényesülhetnek. Egy bezárkózó, nacionalista Európa az erősek világa lenne – és abban a kisebbség mindig vesztes.

Az RMDSZ-nek régen az volt az ereje, hogy „egyenlő közelségben” tudott maradni minden magyarországi politikai szereplőhöz. Ma viszont kizárólag a Fidesszel kommunikál. Ez rövid távon kényelmes, hosszú távon öngól: ha egyszer kormányváltás lesz Budapesten, az RMDSZ ott találhatja magát a senkiföldjén. Egy érdekvédelmi szervezetnek nem egy párttal vagy az épp regnáló kormánnyal, hanem Magyarországgal kell kapcsolatot tartania – egészében.

A pénzre persze szükség van, de nem így. A támogatási rendszer átláthatatlansága nemcsak a korrupció gyanúját kelti, hanem a bizalmat is rombolja, mindkét oldalon.

Markó szerint a mostani helyzet a „kokárda a matyóhímzésen” állapot: díszes, de mozdulatlan. „A kérdés: akarunk-e újra politikai alannyá válni, vagy maradunk jelképek? Ehhez három dolgot kell kimondani: 1. Az erdélyi magyar közösség nem »külhoni«, hanem a nemzet része – de nem alárendeltje. 2. A Fidesz nem maga a nemzet. 3. Az EU nem korlát, hanem esély. Ha ezeket végre komolyan vesszük, az alárendelt viszonyból, amiben most vagyunk, visszatérhet az előremutató vita” – mutatott rá az erdélyi politikus.

Még innen, Szlovákiából nézve is igazat kell adnunk Markó Bélának, mert ami ma Erdélyben történik, ugyanúgy ránk, felvidéki magyarokra is érvényes: ha díszletnek hagyjuk magunkat, minket is csak tapsolni hívnak – dönteni már nem.

Eljött az ideje, hogy mi is belenézzünk abba a bizonyos tükörbe.