Kormányunk nagy terve? Túlélni holnapig

Ha a mindennapi politika hullámzását, az apró „játékokat”, alkukat nézzük, ebben van is igazság. Számunkra – a szavazatával politizáló állampolgárként – a parlamenti, illetve azon túli egyezkedés mindig is idegen volt. Sajnos a 45 év kommunizmust a harminc év rossz demokráciája váltotta, a politikába vetett bármilyen bizalmunk pedig eléggé a nulla felé konvergál.

Politikusaink ennek ellenére folyamatosan próbálják elhitetni velünk, hogy értünk „dolgoznak” – bevallom: engem eddig egyik sem nagyon tudott meggyőzni. Egyébként ez a bizalmi deficit az oka annak is, hogy a politikailag aktívabb, de meggyőzhetőbb rétegekre épül a pártok kampánya, míg a bizonytalanokkal nem igazán tudnak mit kezdeni, ez is okozta Európa keleti felében a sérült demokráciák létrejöttét. A politikai cinizmus alapvetően nem azzal foglalkozik, hogy mindenkinek vagy a többségnek megfeleljen, hanem csak a választások megnyeréséhez szükséges kritikus tömeg elérésén munkálkodik. Az ilyen stratégiákból jönnek létre az olyan mozaik „táborok”, mint a Fideszé Magyarországon, vagy a Smeré Szlovákiában.

Ahogy a fenti idézet is leírja, ezek a politikai pártok a momentum uralásán dolgoznak. Viszont ebben a mindennapi küszködésben veszik el a jövő építése. A háromdimenziós gondolkodásból a negyedik: az időtényező folyamatosan marad ki.

Valamiért ezért is tűnt cinikusnak rendíthetetlen kormányunk legújabb koalíciós válsága. Kmec bukott, Šutaj Eštok pampog, Robert Ficót ez nem érdekli, az ország fejlesztésére kapott pénzekről pedig senki nem beszél. Lehet és valószínű, hogy nem ez lesz a kormány utolsó válsága, de arról, hogy van-e tíz- vagy húszéves terve bárkinek is, hogy merre tartunk majd, ezúttal sem beszél senki. Én vagyok a naiv, hogy keresem az értelmet a Smer munkájában, de választóként mégiscsak felmerül a kérdés: hogy ha harminc év alatt csak egy bizonytalan piacra épülő gazdaságra futotta, akkor mit tudna elérni még a kormány, ha plusz egy évet valahogy össze tudna ügyeskedni – gondolom az alkotmány módosítgatásával?

A saját igényre szabott szabályrendszerekben való gondolkodás a valódi bizonyítéka annak, hogy fejben sem a Smer, sem a Hlas nem hajlandó, vagy nem képes politikai versenyben gondolkodni. A saját igények előtérbe tolása pedig a Kmec-ügy kapcsán kristályosodott ki a legszebben.