Kismalac, engedj be!

Azóta sokat változtak a telefonok, sőt az emberiség is. A Z generációról, vagyis az ezredforduló táján születettekről írták a múltkor, hogy teljesen elfogadhatónak tartják a magatartást, miszerint először megnézik az illető profiljait a közösségi médiában, és csak azután döntik el, hajlandóak-e találkozni az illetővel. Hiszen mi okom lenne találkozni valakivel élőben, akinek még a social media profilja sem tetszik?! Jogos.

Kommunikációs szokásainkat azonban nemcsak a felnövő új generációk változtatják meg, hanem a mesterséges intelligencia térnyerése és az egyre rafináltabb csalók is. Ma már elég néhány másodpercnyi minta valakinek a beszédéből, hogy az alapanyagból kifejlesszék az illető hangjára megszólalásig hasonlító hangot. Mit jelent ez? Hogy ha felhív valaki, és egy közeli ismerősöm vagy családtagom hangján mond valamit, akkor a hang alapján akár még el is hihetem neki. Ezt pedig a csalók biztosan használni fogják, vagy már használják is. Kicsit olyan ez, mint a mese a kismalaccal és a farkassal. A ragadozó addig próbálkozik elváltoztatott hangon, amíg a malacka egyszer csak beengedi. Persze lehet, hogy a farkas a forró vízbe esik, de ez már a malac leleményességén múlik.

A csalók hónapról hónapra új és új trükkökkel próbálkoznak, külföldi hívásokkal, szöveges és képi üzenetekkel. Lassan már úgy leszünk a telefonnal, mint a britek a vendégekkel. Angliában a jó modort követő családban csak annak nyitnak ajtót, akivel előre meg volt beszélve a látogatás, ha olyankor csenget valaki, amikorra nem várunk vendéget, mi okunk lenne ajtót nyitni? Ugyanez a biztonságos telefonhasználat esetében: csak akkor veszem fel, ha valakitől hívást várok? Hát, nem tudom. Csak annak az üzenetét olvasom el, akitől üzenetet várok? Hát, nem tudom. Mindenesetre telefonálni már rég nem csak telefonnal lehet, hiszen az üzenetküldő applikációk szinte mindegyike tartalmazza ezt a funkciót. A végén tényleg eljutunk oda, hogy meg kell majd kérdezni a telefon vásárlásakor, lehet-e még telefonálni is vele.