Ki védi meg a boltosokat?

Tibor Gašpar egykori rendőrfőkapitány reakciója önmagáért beszél, kitűnően illusztrállja a kormánykoalíció hozzáállását a problémához. Gašpar ezt mondta: „Lakatolják le az emberek a biciklijüket, vagy forduljanak a biztosítókhoz, és biztosítsák tárgyaikat! Az üzletekben nem állíthatunk egy keksz mellé rendőrt. Ott ügyeljenek a boltok megbízottjai!” Még hozzátette, hogy szerinte nincs szükség a Büntető törvénykönyv megváltoztatására. Szakértők szerint ugyanis sürgősen át kell értékelni a kihágás és a bűncselekmény közötti különbséget, a kiszabható büntetések nagyságát és a visszaeső elkövetők megítélését.

De hogy jutottunk erre a szintre? A koalíció kormányprogramjában stratégiai cél volt az igazságszolgáltatás megreformálása, ami a Büntető törvénykönyv teljes átalakítását jelentette. Ebbe a jogszabályba meggondolatlanul olyan mélyen belenyúltak, hogy szinte követhetetlenné vált az igazságszolgáltatás működtetése, amely a közhangulatot a mélypontjára sodorta. Egyetlen szempont vezényelte a Smer–Hlas–SNS-triót: hogy nekik és szavazóiknak megfeleljen. Mindenki várta, hogy Peter Pellegrini köztársasági elnök nem írja majd alá az elfogadott, igazságtalanul részrehajló törvénymódosítást. De aláírta, s most „élvezhetjük” a korlátlanság következményeit! Szinte mindenki megengedhet magának mindent, úgysem lesz semminek következménye.

Feltehetően az új Btk. kigondolói nem számoltak azzal, hogy az enyhébb szabályokból fakadó előnyöket nemcsak az „ő embereik” fogják élvezni, hanem az összes kisebb-nagyobb bűnöző is. És most, amikor egyfolytában konszolidálunk, a szegénység egyre terjed, sokaknak nem telik már a legalapvetőbb szükségletek biztosítására sem, nem csoda, ha elszaporodtak a bolti lopások. Korábban ugyan szigorúbb volt a törvény, de az elkövetők egyedi elbírálásban részesültek, s tekintettel voltak arra, ha valaki azért lopott, mert otthon már nem volt kenyere, nem futotta cipőre a gyereknek, vagy azért tulajdonított el ékszert, pénzt, drága dolgokat, hogy meggazdagodjon. A lopás negatív cselekedet, nem jótett, hanem jogtalan elsajátítása valaminek, ami nem a miénk. A kedves olvasók közül is bizonyára soknak a tízparancsolat jut eszébe, amelyben azt is olvashatjuk, hogy: „Ne lopj!” És a legtöbben be is tartják, a lelkiismeretük visszatartja őket, s joggal várják, hogy a törvényhozók javítsanak a jelenlegi helyzeten. A magasabb beosztású illetékesek közül talán Maroš Žilinka főügyész érti és érzi át a legjobban a problémát, aki saját bevallása szerint személyesen is meggyőződött a lopások állapotáról az üzletekben, és törvénymódosítást ígért. Kérdéses, képes-e betartani ezt az ígéretét, mert korábban inkább úgy tűnt, hogy ő táncol úgy, ahogy Ficóék fütyülnek, és nem fordítva.