Ki választ államtitkárt?

Kocur László főszerkesztő úr az Új Szó tegnapi számában kritikát fogalmazott meg a kulturális minisztériumi államtitkári posztra történő jelölésekkel kapcsolatban. Nem vitatkozom a főszerkesztő úrral, sőt egyetértek vele abban, hogy a kommunikáció terén, a nyilvánossággal való kapcsolattartáson mindig van mit javítani, elvégre az MKP-t a választói bizalma élteti. Abban azonban, hogy ez a kapcsolattartás miképp valósuljon meg, nem feltétlenül értünk egyet. Nem emlékszem arra, hogy államtitkárok esetében össztársadalmi vita alakult volna ki arról, milyenek a jelöltek, megfelelnek-e a követelményeknek. Soha még ilyen széles körben nem adtunk információt arról, hány jelölt van és kik azok. Az MKP OT elnöke az elnökség minden ülése után tájékoztatott. Az utolsó heti „hírzárlat ” – amely csak nevében volt hírzárlat – azt a célt szolgálta, hogy az a testület, amely az államtitkár személyéről a döntést meghozza, ne a sajtóból értesüljön arról, amiről döntenie kell, hanem első kézből, attól a bizottságtól, amely a jelölteket meghallgatta, és róluk a szakmai véleményt kialakította. Az országos tanács elnöke a szombati ülés utáni sajtótájékoztatón pontosan ismertette a döntéshozatal folyamatát, tehát végeredményben semmi sem maradt titokban. A közvélemény, az Új Szónak is köszönhetően, tájékozódhatott a döntésről és előzményeiről. Személyi kérdésekben azonban az országos tanácsnak kell határoznia, elvégre övé a politikai felelősség.

Pokstaller Lívia,az MKP sajtószóvivője