Két reformév után is maradt kormánytámogatás

Útépítés, egészségügy, oktatás, környezetvédelem, régiófejlesztés – Ivan Mikloš pénzügyminiszter szerint ezek a területek kapnak több pénzt a kormány által szerdán jóváhagyott jövő évi költségvetésből. A növekedés nem elhanyagolható, hiszen az állam jövőre reálértékben hét százalékkal többet költ, mint idén. Ráadásul úgy, hogy az államháztartási deficit 3,4 százalék marad. Ez a mostani magyarországi helyzet ismeretében valóban irigylésre méltó. A kormány tehát arra számít, jövőre is megfelelően tejelünk, és lesz mit szétosztania. Igaz, a miniszterek megnyugtatására kellett néhány pénzügyi trükk a vállalatokban levő állami részesedések után járó osztalékokkal és a jegybankban letétbe helyezett privatizációs bevételekkel, de hátha bejönnek a bűvészmutatványok, csak csinálják. Távolodik viszont tőlünk annak a lehetősége, hogy a vártnál magasabb adóbevételek láttán az intenzívebb osztogatás helyett közterheinket csökkentsék. Pedig a vállalkozók szinte egyöntetű véleménye szerint az adók helyett ezentúl inkább a társadalombiztosítási járulékokat kellene csökkenteni. Vagyis a kormány magasan hagyná a hozzáadottérték-adót, viszont a többletbevételből növelné, mondjuk, az egészségügy támogatását. Ez lehetővé tenné a kötelező járulékok csökkentését, vagyis mindenki jól járna. Jövőre nyilván szükség lesz egy-két hangulatjavító intézkedésre, így kíváncsian várjuk, melyik utat választják. A kormánypártok számára a héten különben is jó hír érkezett. Egy szociológiai felmérés szerint minden idők legkeményebb két reforméve ellenére nem csökkent lényegesen a támogatottságuk. Az SDKÚ 5 százalékpontos vesztesége jó kis vitatéma, az ANO 3 százalékpontos csökkenése abszolút értékben nem sok, bár Pavol Rusko emiatt eltűnhet a jól megérdemelt süllyesztőben. Összesítve viszont a választók bizalma töretlennek nevezhető, és ez valószínűleg az érintett politikusok számára is meglepetés. De azoknak is, akik nem kifejezetten optimistán gondolnak azokra az időkre, amikor esetleg Robert Fico vezetné ezt az országot.

A jövő évi költségvetéshez visszatérve: majd meglátjuk, mennyi súlya lesz a kormányban nehezen kialkudott kompromisszumnak a parlamentben. A csont nélkül átcsúsztatott egészségügyi reform láttán egy állami költségvetés csak retorikai gyakorlatnak tűnik. Pénz nincs, a független képviselők a szavazatokért viszont igényt tartanak támogatásokra szűkebb pátriáik számára. Igyekezetük szívbe markoló, csak éppen politikai szempontból teljesen érthetetlen. Éppen a kormánypártok voltak azok, amelyek édes egyetértésben vetették el a kombinált választási rendszer bevezetését, így még a leghasznosabb regionális képviselő számára is csak egy pártlista előkelő helye az egyedüli garancia a túlélésre. Persze ne legyünk teljesen cinikusak, lehet, hogy a parlamentünk valóban hemzseg az olyan független képviselőktől, akiknek szíve kizárólag a régiójuk érdekében dobog.

Az elmúlt napokban az Orange mobilszolgáltató kemény kampányt folytatott a Slovak Telecom és az Eurotel tervezett egyesülése ellen. Ennyi valóban kijár egy olyan eseménynek, amely átrendezné a legnagyobb hasznot produkáló hazai iparág viszonyait. A változásra viszont mi is készülhetünk. Az Eurotel bekebelezése egyben névváltoztatást is jelent majd, azt pedig az elmúlt egy évben már Magyarországon láthattunk, milyen kampánnyal jár a T-Mobile márkanév bevezetése egy új piacra. A legjobb persze az lenne, ha a verseny a szolgáltatások árában is megmutatkozna, mivel a két jelenlegi szolgáltató ilyen szempontból egy ideje meglehetősen lagymatag konkurenciaharcot folytat.