Jól fog menni!

A cím nem a pedagógusok béremelését megerősítő hír, hanem gyerekszáj mondta egy falusi tanító néninek, itt, e kies tájon, hol újabban egyre mélyebb a nyomor bugyra. Van hát egy kis falucska, annak kicsike oskolája, járnak oda mindenféle nebulók, javarészt kicsi, barnaszemű gyerekek. Kedvesek, jópofák és nem túlságosan elkényeztetettek, tudják, a mostani világ nem könnyű sétagaloppal jár, különösen nem ezen a vidéken. A faluban a munkanélküliség nem mérhető, hamarább tudja bárki kiszámolni, hányan járnak még munkába, mint azt, hogy hányan nem.

Ezeknek a gyerkőcöknek a szülei javarészt most már csökkentett szociális juttatásból élnek. Mivel az éhes száj meg az élet igényei hajtják őket, így a mostani nemzetgazdaság húzóiparágában, a szervezett koldulásban próbálnak jövedelmük kiegészítéséhez jutni. Járnak hát messzi országokba, busszal vagy autóval, vonattal meg ki hogy tud, mert enni, öltözködni kell, villanyt kell fizetni, meg úgy általában élni kellene. A gyerekek – mindenre nyitott kis lelkükkel – pedig járnak az iskolába itthon, néhány német szót már tudnak, tudnak alázatos pofát vágni, szóval, gyakorolnak. Tanító nénijük pedig teszi a dolgát ezzel a gyerekhaddal, ahogy teheti. Az élet azonban mindenkit meggyötör. A tanító néni férje lebetegedett, lánya munkanélkülivé vált, a másik leány pedig még egyetemista, a nagymamán erőt vett a gyengeség, alig bír csoszogni. Pénz csak egy fizetés, egy fél segély, egy nyugdíj, aztán vége. Pedig gyógyszerre, orvoslátogatásra, iskolára meg egyebekre ugyancsak kellene. De honnan? Fel is sóhajtott hát a tanító néni, erre figyeltek fel a lurkók. Jött a kérdés egy pillanat alatt. „Van-e a tanító néninek útlevele? Hát tartalék ezerötszáz koronája? Mert ha van, akkor semmi baj, a tanító néninek is jól fog menni. Csak tessék azt a sok szép nótát énekelni, amit nekünk szokott itt az iskolában. Lehet, hogy keresztapámmal megbeszélem, hogy magát vigye ki rezsibe, csak költségért. Tessék elhinni, egy hónap alatt össze tetszik szedni olyan ezer eurót. Az meg már jó pénz.” Hát lehet, hogy mégis jobb lesz a tanító néninek? Mert a gyerekek őszintén segíteni akarnak neki. Talán már a jó szándékuktól egy kicsit felhőtlenebb lett az orcája és javuló hangulattal énekelni kezd nekik. Magyar népdalt, csengő hangon. Ó, én édes hazám, te szép...