Közép-Európában a civil szféra olyan helyzetbe került, amiben újra kell gondolnia önmagát. Az autoriter stílusú kormányzás előretörése nemcsak a demokratikus intézményeknek, de a civil kontroll eddigi logikájának is kihívást jelent. Az a korszak, amikor a civilek abban bíztak, hogy majd „jobb idők” jönnek, és olyan politikai erők kerülnek hatalomra, akik szeretik és támogatják őket, valójában illúzió volt. A politika nem szeret. A politika cselekszik, érvényesít, fenntart, hatalmat gyakorol. A civil szféra feladata pedig sosem az volt, hogy a hatalom kedvében járjon, hanem hogy annak működését átláthatóvá, ellenőrizhetővé tegye.
Jóindulatra várva
Sokszor azt látjuk, hogy a civilek a „politikai szeretet” hiányát személyes sértésként élik meg, nem pedig a politikai természet megnyilvánulásaként. A hatalom ugyanakkor évezredek óta önvédelmi logikával működik: korlátoz, szabályoz, kontrollálja azokat, akik befolyást gyakorolhatnak. Egy érett demokráciában ezzel együtt képes elviselni a kritikát, sőt profitál is belőle. De Közép-Európában – ahol a politikai kultúra még mindig a lojalitás és a paternalizmus köré szerveződik – a kritika gyakran árulásnak tűnik, a civil kontroll pedig ellenségképpé lesz.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a civil társadalomnak passzív áldozatként kell viselkednie. Új stratégiákra van szükség. Olyanokra, amelyek nem a politikai jóindulatra építenek, hanem a társadalmi beágyazottságra. A civil jelenlétet újra kell gyökereztetni a közösségek szintjén, a szolidaritásban, az oktatásban, a helyi együttműködésekben. Ha a civil szféra csak a kormányzati kommunikációval vitatkozik, miközben elveszíti kapcsolatát a hétköznapi emberekkel, akkor saját magát zárja gettóba. A kulcs a hiteles és aktuális téma.
A legnagyobb gond mindezzel az, hogy a civil ellenállás sokak szemében ma már a politika előszobája. Karrierpálya, nem pedig hiteles társadalmi munka. Ez aláássa a bizalmat, és megnehezíti, hogy a civil szereplők valódi hitelességgel lépjenek fel a hatalommal szemben. Pedig a demokráciák megújulása mindig alulról, a közösségi aktivitásból indul.
Az erős civil társadalom ritkán születik a hatalom kegyéből. Azért tud létezni (ahol tud), mert nélkülözhetetlen a hatalom egészséges működéséhez. Ha ezt a felismerést sikerül új formában beágyazni a közgondolkodásba, akkor még az autoriter tendenciák sem fogják tudni végleg marginalizálni. Hiteles téma ugyanis mindig akad, hisz az embereknek vannak problémáik, egyre több.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.