Jó ebédhez szól a NATO

A kerületi rendőr-főkapitányságon vagyunk, vagy egy tucat újságíró, mindenféle főrendőrök okosítanak bennünket a NATO Parlamenti Közgyűlésének hétvégi katasztrófa-forgatókönyvéről. És itt van velünk Murphy is, hiszen amint elhangzik a fenti mondat, azonnal kiesik a kép, sűrű havazás a kivetítőn, egy kolléga vadul röhögni kezd. Főrendőr úr ijedten körbepislant, észrevette-e valaki a bakit (természetesen mindenki észrevette), majd miután helyreáll az összeköttetés a belvárost pásztázó helikopter és a főhadiszállás között, ő is elmosolyodik a bajusza alatt. Hát igen, vannak még műszaki problémák.

A pozsonyi Medená utca lakói mától csak alapos átvizsgálás után juthatnak haza, a Vigadó környékéről elszállítják a parkoló gépkocsikat, aki pedig beteszi a lábát a tiltott zónába, azt kíméletlenül igazoltatják.

Jó, rendben van, rendnek köll lennie, a szabál az szabál. De az már azért mégiscsak sok, hogy tegnap már a kedvenc vegetáriánus étkezdénkbe is hiába mentünk a kollégákkal, azt is bezárták öt napra, szintén elővigyázatosságból. Pedig az antiglobalista tüntetők általában nem a magunkfajta, úri jókedvből spárgát legelő gyalogpolgárok által látogatott zöldségzabáldák kirakatait szokták betörni, hanem a gaz, mocskos, kapitalista Amerika Európába előretolt gyorséttermeiét. Ennek ellenére a McDonald’s koleszterinkartell pozsonyi üzemegységei nyitva tartanak a NATO-rendezvény idején is. (Azért megnézném a biztosítási szerződésüket, ki járna jól, ha valami gond lenne.)

Tény, hogy tegnap azért a torkomon akadt az ebéd, amikor megtudtam, hogy két bombát is találtak a Vigadó közelében. A titkosszolgálat állítólag már korábban szólt, hogy valami készülődik a rakparton, de a rendőrség éppen mással lehetett elfoglalva. Talán azzal, hogy az újságíróknak eldicsekedjen a helikopterre szerelt kamerákkal.

Akkor is bosszant, hogy valakik meg akarják nekem szabni, hol ebédeljek. Még szerencse, hogy a big meket éppúgy szeretem, mint a brokkolit.