Javuló vállalkozói környezet – szépséghibákkal

Két politikai showman uralta a héten a gazdaságpolitikát. Pavol Ruskónak még utóbb hálásak leszünk a zsolnai kalandjáért. Legalábbis a felvetés, hogy a KIA autógyárát áthozzák Nyitrára, egy kis reménnyel tölt el bennünket, hiszen egy ekkora beruházás közelebb kerül a mi vidékünkhöz. Egyelőre jócskán blöffnek néz ki az egész, gondoljunk csak arra a kósza hírre, amely szerint a franciáknak megígérték, hogy nem támogatják újabb autógyár nyugat-szlovákiai letelepedését. De azért tartsuk rajta a szemünket, ha ugyanis megvalósulna a cégáthelyezés, az Vágsellyétől Léváig alapvetően átrendezné a viszonyokat. Tény azonban, hogy Zsolna környékén már annyira bonyolódtak a viszonyok, hogy valóban nem nagyon látszik a kiút. Nyitrára a világ, vagyis nyugat felől autópályát sem kell építeni, esetleg a Garamszentbenedekig esedékes nagyon hiányzó szakaszt kellene befejezni.

Az igazi show viszont Pavol Rusko és Robert Fico közt a villamos művek privatizálása kapcsán játszódott le. A gazdasági miniszter szinte minden megszólalása okot adott a lemondására. De Fico sem maradt le, teljesítménye túlszárnyalja a gázművek magánosítása során tapasztaltat is. Bár most sem ért egyet a lépéssel, ezúttal pártja elfogadta a privatizációs bizottságban felkínált politikai helyet és azonnal közzétette a beérkezett ajánlatok fő adatait. Ez alkalmas a marketingtervben szereplő aktuális heti politikai figyelemkeltésre, de középtávon eléggé szomorú következményei lehetnek. Az ilyen politikus ugyanis tárgyalási szempontból megbízhatatlan, és ez komolyan visszaüthet, ha Fico esetleg tényleg felelős pozícióba kerül. Hiába, a fiatal, feltörekvő politikusoknak néha nehéz eldönteniük, mennyit áldozzanak fel a pillanatnyi rivaldafényért. Pedig Ficónak elég lenne ránéznie Mečiarra, aki néhány éve jócskán túllövöldözött a célon. Emiatt többszöri nekifutása ellenére még ma is persona non grata, így legfeljebb duzzoghat a trencsénteplici luxusvillájában.

A héten érdemes volt felfigyelni a földművelésügyi minisztérium kezdeményezésére, amellyel a szövetkezeteket igyekszik rávenni tulajdonosi részjegyek kiadására. Eddig 300 szövetkezet nem vette még azt a fáradságot sem, hogy legalább kibocsássa ezeket az értékpapírokat, igaz, közülük már csak 100 működik. Ha valamelyikük ezután sem teszi meg, a tag számára járó érték behajtható követeléssé válik. Új törvényre azért van szükség, mert az alkotmánybíróság még 1997-ben egy döntéssel lehetetlenné tette a tulajdonosok érdekeinek érvényesítését. A másik kérdés persze a részjegyek valódi értéke. Azok sem túl boldogok, akiknek ilyenek már évek óta a fiókjuknak lapulnak. Az új megoldás szerint főként a felszámolási eljárás során lehetne érvényesíteni a követelést, de mivel itt általában alig van mit elosztani, nagy bevételre ezen az úton sem számíthatnak az érintettek.

A vállalkozók körében készülő felmérések alapján a második negyedévben javultak a vállalkozások körülményei. Ebben a legnagyobb szerepe az uniós tagságból eredő könnyebb kereskedésnek van, de az érintettek javulást érzékeltek a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférésben és a gazdasági jogban is. Érdekes információ, hogy a negyedévente kiszámított indexe már egy esztendeje folyamatosan emelkedik. Ez persze nem változtat a tényen, hogy továbbra is csapnivaló a jogérvényesítés, az árstabilitás és a jogrendszer működőképessége.