Irritáljunk együtt!

Az ötven legirritálóbb magyar címmel versenyt indított partnereivel együtt az egyik magyar hírportál. Két nap alatt több mint 1600 jelölés érkezett, ami – mint a weboldal is megállapítja – „bizonyítja, hogy a gyűlölet a legnagyobb felhajtóerő”. És ez így van az általunk lakott kis országban is. Szlovákia is van olyan penge és menő, hogy fel tudná állítani a maga kis ötvenes listáját, csak még nem koppintotta le senki a magyar ötletet. Igaz, csak feleannyian lakják, mint Magyarországot, így a számok törvénye szerint két nap alatt csak nyolcszáz jelölés érkezne. S mivel tízszázalékos kisebbséget alkotunk, a jelöltek között legalább nyolcvan magyarnak kellene lennie, ami, valljuk be, elég alacsony szám ahhoz képest, mennyien irritálnak bennünket szűkebb pátriánkban. Legalábbis engem. Azt pedig kimondottan kevesellném, hogy az ötvenes listán mindössze öt magyar kapjon helyet. Persze, bízhatnánk a többség fóbiájában; kisebbségünk biztosan jelentős számban képviselné magát a listán, csak nem biztos, hogy azokkal, akiket mi szeretnénk.

Vegyük számba hát, kinek van esélye listára kerülni szlovákiai magyarként. Jó eséllyel indulhatna például a nagy szlovák listán Gergely István, aki egy olimpiai cím kedvéért cserélte fel szlovák útlevelét magyarra, illetve szerzett magyart a szlovák mellé. Neki ezt – legalábbis a szlovák sajtó megnyilvánulásaiból ítélve – nehezen fogják megbocsátani. Istenálddmeg nadtatrousa helyett berepítheti az embert a TOP 10-be.

Másfél pártunk vezéregyéniségei is valószínűleg tisztesen helytállnának a negatív indexesek között. Duray Miklósnak például látatlanba jósolnék dobogós helyet (bár komoly konkurenciát képezhet neki Rudolf Zajac, Mikuláš Dzurinda, Ľudovít Kaník vagy éppen Vladimír Mečiar, hogy a Viper-törő Ján Slotát ne is említsem), de Bugár Béla és Csáky Pál is irritálja annyira az emberek nagyobb hányadát, hogy az ötvenes listán biztosan megjelenne a nevük. Valljuk be így, egymás közt: ez a három ember akkor is listára kerülne, ha mi, szlovákiai magyarok jelölhetnénk a mieinket. Mert akit nem irritál Duray, azt Bugár igen és fordítva. Csáky pedig szelíd átmenetet képez a kettő között, ő egy kicsit mindkét tábort irritálja. A föderalistáknak az a szerencséjük, hogy szlovák körökben nem ismerik őket, no nem mintha a magyar köztudatba különösképpen beleették volna magukat, de azért egy Mihajlovics névvel már heves indulatokat lehetne kiváltani köreinkben.

A politikusfajtán kívül a másik önálló gondolatokat megfogalmazó, értsd: véleményt formáló réteg az értelmiségi. Nos, ők minimum a szlovákiai magyar politikusokat irritálják, mármint ha van a pucájukban annyi vér, hogy önálló, vagyis kívülálló véleményt fogalmazzanak meg. Úgyhogy nekik nem sok esélyük van fölkerülni az össz-szlovákiai listára, de a lokálmagyarra sem, mert csak egy réteget irritálnak. A szlovákiai magyar sajtó képviselőinek nevével is valószínűleg csak akkor találkozhatnánk a névsorban, ha csupán a kisebbség jelölhetne. Akkor viszont jól megtöltenénk a listát. Kollégákról vagy jót, vagy semmit, úgyhogy szerényen csak annyit: tutira én is irritálok legalább tíz fészekaljnyi embert. Például ezzel az írással is.