Ilyen az elit erkölcse

Lényeges érdeket érintő törvénymódosítást a legkényelmesebb többséggel rendelkező kormányszövetségnek is csak a parlamenti ciklus legelején tanácsos elfogadtatnia. Egészséges társadalomban a reform által gerjesztett feszültség a kormány országlásának harmadik-negyedik esztendejére örvendetesen oldódhat. Normális viszonyok között a választásokat követő évben népszerűségét vesztett kormány bölcs intézkedésekkel feledtetni tudja az életszínvonal-romlás által előidézett kiábrándultságot. Az összeférhetetlenségi törvény szigorításának vitája során meggyőződhettünk róla, hogy e – kétségtelenül lényeges érdekeket érintő – jogszabálytervezet törvénybe iktatásának van néhány sajátossága, amely nem hagyható figyelmen kívül és amely arra is választ ad, miért vajúdik már több mint fél évtizede az összeférhetetlenség hatékony, a választópolgárok megnyugtatására is alkalmas szabályozása. Mindannyiunk „asztalán” ott fekszik egy példa. A gáz- és energiaár-emelés. Százezreket érint. Viszont az összeférhetetlenségi törvény megszigorítását igazán húsba vágóan legfeljebb néhány ezren érzik meg. Közülük is elsősorban néhány százan (a 150 parlamenti képviselő, a kormány tagjai, a kormány apparátusának krémje stb.). Döntési lehetőséggel járó beosztás sokakat csábít félkézkalmárkodásra. Abban azonban megegyezhetünk, hogy az igazán nagy lenyúlásokat nem a kisközségek polgármesterei vagy irodistái követik el. Azzal, hogy a szlovák parlament tagjai megszavaznák a szigorításra kidolgozott javaslatot, számosan elmondhatnák magukról, hogy saját érdekükkel ellentétesen cselekedtek. A szigorítás szándékának időzítésén is érdemes elgondolkodni. Tény, hogy Dzurinda második kormánya a ciklus alig több mint egynegyedét töltötte ki, így elméletileg még majdnem három éve maradna a szigorítás eredményeként tért hódító megvesztegethetetlenség gyümölcseinek begyűjtésére. Ez a három év azonban bizonytalanabb, mint a kutya vacsorája. A meglepetéstől kevesen kapnának infarktust, ha ez a kormány holnapután megbukna. Tehát nem érdem, hogy a ciklus első évének leteltekor a szigorítási javaslatot beterjesztették. A pillanatnyi helyzetben inkább a leendő kormány fenyegetésének minősíthető; a hatalommal való visszaélés szigorított szankcionálása elsősorban a Dzurinda utáni érára készülők számára jelentene fenyegetést. Bölcsen tette az igazságügyi miniszter, hogy két, metszőfogaitól megfosztott törvényjavaslatot visszavont. Szankcionálási lehetőség nélkül egy törvény: sajtpapír. Ha a megszelídített összeférhetetlenségi törvényjavaslatot a parlament elfogadja, a vagyonbevallás büntetlenül elszabotálható. A törvénytelenül szerzett vagyon „anyósra” íratásának se lenne következménye. Az elit érdekelt tagjai a vagyoneredet-bizonyítási jogszabálytervezetet is teljesen megfosztották élétől. Elfogadása esetén minden maradna a régiben. Persze, így is marad, de legalább nem áltathatnak bennünket azzal, hogy a visszaélések megfékezésére van komolyan vehető törvény.