Így zabál fel minket a közösségi média

A római kor latin műveltsége, amely sikeresen gyűjtötte össze a kor ismereteit az élet szinte minden területén a majd ezer év alatt – az utolsó pár száz év a politikai viharok miatt leginkább már a túlélésről szólt, hogy a bizánci kultúra fel tud-e szívni és átmenteni annyi tudást, amennyit csak lehet a rómaiból – meghatározó volt a Földközi-tenger térségében. A kereszténység a maga zárt rendszerével csak nagyon lassú folyást engedett a tudománynak, de a keresztény kor volt az, amely „megszülte” Európát országaival, népeivel, kultúráival.

Ami sokáig rejtve maradt az európai ember előtt, az a keleti világ, amit csak a gyarmatosítás kora fedett fel. A globális emberi kultúra létrejöttéhez már valami más kellett, és egy időben azt hittük, majd az internet lehet az a közeg, amelyik összeköti a föld lakóit.

Jelen korunk egy meghatározó problémájává a tömegkultúra farvizén beszánkózó közösségi média lett. Az internet hajnalán a kilencvenes évek nagy internetrobbanása során kialakult nézetek arra a meggyőződésre alapoztak, hogy az információszabadság, aminek olyan természetesnek kell lennie, mint a vízhez, levegőhöz való jog, lesz az a meghatározó tényező, ami alapjául szolgálhat az új kornak.

Az információs kor kezdete egyébként – kisebb zökkenőket leszámítva, mint az úgynevezett dotcom (.com) lufi kipukkadása – valóban szinte egy dicsőségmenet volt. Különösen számunkra, az egykori keleti blokk országaiban élő fiatalok számára, ahogy számomra is, akik a könyvtárak mélyén szocializálódtak, egy nehezen felfogható élmény volt a szinte végtelen felé konvergáló információhalmaz megtapasztalása.

A közösségi média viszont a kezdeti pozitívumok után, különösen a közösség összefogására épülő rendszere miatt, egy új réteggé kezdte kinőni magát, ami fokozatosan egyfajta ellenkultúrává vált. Mára az agyrohasztás (brainrot) jelensége alapjaiban itatja át a közösségi tereket. Nem is igazán szeretem közösséginek nevezni a jelenlegi platformokat, mert az egyéneket csak felszínes szálak kötik össze. Az internet új forradalma, ami az egykori francia forradalomhoz hasonlóan falja fel önmagát, mára az egyik első számú megoldandó problémává vált. Sajnos a mesterséges intelligencia saját forradalma jelen pillanatban inkább elvonja a döntéshozók figyelmét arról, hogy a következő generációkat egy teljesen új veszély fenyegeti.

Talán ezért is volt fontos, hogy az EP-ben végre haladó vita alakult ki a Chat Control nevű kezdeményezésről, mert felszínre kerültek azok a régiói az internetnek, amelyek „virtuális vadnyugatként” jelen pillanatban meghatározó káros forrásai fejlődésünknek. Beszélni kell róla.