Idegenforgalom: szóvirágok helyett jó ötleteket

Az ég az Európai Unióban sem kékebb, mint azon kívül, állapíthattuk meg az elmúlt két hétben. Mivel mindenki azt lesi, vajon minek az ára emelkedik a belépés hatására, foglalkozzunk azokkal a hírekkel, amelyek épp a fordított tendenciákról szólnak. Kiderült például, hogy a határok megnyitásával nem indult meg a szlovákiai ingatlanokra vágyó nyugati vásárlók hada. Ez főként a pozsonyi panellakások árát nyomta le 5-10 százalékkal, és – már hagyományosan – ehhez igazodtak a többi régió árai. Az is ismert, hogy az elmúlt években sokan befektetésként vásároltak lakást. Ha kiderül, hogy a nagy hozadékidőszak a múlté, szintén érdekes mozgások tanúi lehetünk. Ez persze nem változtat a szomorú tényen, hogy 2001 óta a panellakások ára megduplázódott, vagyis még a politikusi fizetéseknél is jobban emelkedett. Az ingatlanközvetítők szerint a telekárak esetében nem várható csökkenés, mert a kínálat továbbra is szűkös. A vámtarifa csökkenése miatt olcsóbb lett néhány ázsiai gépkocsi, a KIA márkáért például akár 90 ezerrel is kevesebbet kell fizetni. A statisztikai hivatal szerint áprilisban az élelmiszerárak is csökkentek valamelyest. Az éves infláció ugyan még mindig 8 százalék, de az is folyamatosan csökken. Jövőre már csak a víz árát emelik, így a pénzromlás üteme talán megközelíti a banki kamatokat. Egyre biztosabb, hogy a Samsung Galántára telepíti át spanyol és brit gyárait, sőt akár közép-európai logisztikai központját is (manapság így hívják a nagy elosztóraktárakat). A dél-koreai vállalkozás megjelenése egyelőre nem okoz túl nagy boldogságot a környéken – az általa kínált szerény bérért a szalagok mellett nagyon meg kell dolgozni. Viszont ha a koreaiak valóban 65 milliárd koronás forgalmat érnek el, ezzel a Volkswagen és a gázművek után a harmadik legnagyobb hazai céggé válnak, megelőzve még a Slovnaftot is. Ez pedig valamiképp biztosan megnyilvánul a környék életében. A hazai idegenforgalom továbbra sem képes meglovagolni a dinamikus ágazatot és azt, hogy a más kontinenseken megnyilvánuló bizonytalanság Európában tartja a szabadságolókat. Az első negyedévi, újabb 16 százalékos visszaesés fő oka a „sok pénzért szerény szolgáltatást” felfogás továbbélése, de az állam intervenciói is nagyon szegényesek. Említhetjük például a gazdasági minisztérium által uniós pénzből tavaly kiírt támogatási programot, amelynek menedzselése szinte soha nem látottan botrányosra sikerült. Ez a tárca jeleskedik abban, hogy nem képes még a legegyszerűbb eszközöket sem bevetni a hazai idegenforgalom támogatása érdekében. A tavalyi forgalomcsökkenésben jelentős szerepet játszott a lengyel turisták elmaradása. Magyarország után ott is bevezették az üdülési csekkeket, így a legtöbben a határ északi oldalán maradtak. Állítólag a gazdasági minisztérium az ötletet egyszer már nálunk is felvetette, de miután Ivan Mikloš összevonta a szemöldökét, szemérmesen visszavonult. Nagy kár, mert a hazai turizmusnak égető szüksége lenne, hogy szóvirágokon kívül valami mással is támogassák. Továbbra is akadozik az uniós strukturális alapok megnyitása. Magyarországon már az összes működik, ez mintegy hatvan pályázati lehetőséget jelent, nálunk a szám tíz körül jár. A régiófejlesztési minisztériumot elöntötték az önkormányzati pályázatok, így az idei évre felfüggesztette újabbak fogadását. Rusko rafináltabb volt, ő megnyitotta a hozzá tartozó pályázatok egy részét, de szeptemberi határidővel, nehogy nyáron dolgozni kelljen az értékelésen. Nagy csönd van a mezőgazdasági támogatásokkal. A kifizető ügynökséget nyilván teljesen lefoglalja a SAPARD-program befejezése és a terület-alapú támogatások kérvényeinek gyűjtése. Viszont a pénzt nekik is éppen úgy három év alatt kell elkölteniük, mint a többieknek, így ideje lenne meghirdetni az új pályázatokat is.