Vélemény

Hull a hullafa

Veres István

2018. január 10. 19:02

Veszélyes vállalkozás újabban az utcákon sétafikálni mifelénk, ernyedt a barna bőrfotelbe Bandika. Maguknál mi a helyzet? Ervin gyökérpipája tatarozásával volt elfoglalva, a szőnyegen ült, törökülésben.

De azért válaszolt, hiszen az ilyesmi sosem esett nehezére. Veszélyes bizony a létezés, az ember azt sem tudja, hány emelet magasságból pottyan a fejére egy kiszolgált karácsonyfa. Csak az nyugtat, s egyben növeli biztonságérzetem, hogy tudom, ez az emberi faj fejlődésének egy magasabb fokozata. Volt az egyenesen járó ember, a gondolkodó ember, most meg a karácsonyfáját az erkélyről kidobáló ember lakja a bolygót. Mondjuk ha tilosnak számít erkélyről szőnyeget porolni, nem értem, miért nem számít tilosnak a fenyőhullák erkélyről való aláhullajtása, helyezte vissza a polcra feketére polírozott Peterson pipáját Ervin. Nem gyújt rá? Akkor meg minek pöszmötölt itt egy órán keresztül azzal a büdös fadarabbal? – förmedt rá Bandika, majd előrántott egy enyhe arculatvesztésen átesett anyaországi napilapot. Nem gyújtok rá, mert a dohányzás nem tesz jót, de azért a pipáimról gondoskodom továbbra is, hiszen ők a legközelebbi a barátaim – válaszolt Ervin, majd kikérte magának, hogy pöszmötöléssel vádolják, ugyanis szerinte ilyen szó nincs. Nézik az újságot: állítólag focista lesz Usain Bolt. Versenyfutó karrierjének már vége, hát most a Borussia Dortmunddal edz. Fő célja egyébként, hogy egyszer a Manchester United focistája legyen – olvasta tovább a hírt Bandika. 

Én még ezt is megértem, csavarta szét a következő pipát Ervin, egy homokfúvással téglaszínűre antikolt Brebbiát. Azt viszont sosem fogom megérteni, miért akar mindenki bőrkanapét. Nyáron rátapadsz, télen hidegít, ha meg letakarod pokróccal, nem látják a vendégek, hogy bőr. Arról nem is beszélve, hogy amit az emberek bőrkanapénak neveznek, az kilencvenöt százalékban nem bőr, hanem műbőr kanapé. De persze attól még ugyanolyan rossz. Ne azt mondja –, csapta le az enyhén arculatát vesztett lapot Bandika –, velem meg az történt az új év harmadik napján, hogy bementem Janó kollégámmal a Romboló rododendronhoz címzett kínai bódéétterembe, ahol a jobb napokat is látott, St. Martin nevű magyar énekes szaxofonozott a lejátszóban felejtett karácsonyi cédéről. Mi voltunk az első vendégek az évben, meg is kérdeztük a belépésnél, lehet-e belépni, mire a David Hasselhoff megjelenését idéző, kigombolt fekete inges pincér bátorítóan intett, hogy igen. Janó csípős marharagut kért, jómagam pedig gyömbéren és fokhagymán fonnyasztott bordáskelt, a zöldséglevesem helyett pedig tyúkhúslevest hozott a Dévid, pedig nem keverhette össze a többi vendég rendelésével, ugyanis egyedül voltunk. Magyar ember pedig köztudottan nem eszik az új év első napjaiban csirkét, nehogy elszálljon a szerencséje. És aztán mi történt? – kérdezte izgatottan Bandika. Semmi – nyúlt a pipaszurkálóért Ervin. Ráesett az étteremre kilenc emelet magasból egy méretes duglászfenyő, és elölről kellett kezdeni az egészet.

Önnek ajánljuk

2018. január 12. 17:10

Meglátni a rosszban a jót

2018. január 18. 13:09

Autonómia újratöltve

2018. január 18. 07:56

Szürke zóna

2018. január 17. 15:28

Depresszió és defenesztráció