Hol tartunk?

Fázni biztosan nem fáztak, hiszen meleg volt ott akkor is, éppen fejlesztették ki a mai demokrácia alapját jelentő törvényeket (Periklész cserépszavazása meg a többi), ráadásul a sok görög filozófus annyira okosakat és szórakoztatóakat mondott, hogy a helyiek biztosan hamarabb találtak tartalmas tartalmakat, mint mi ma ebben az információs tengerben. Nagy megelégedéssel vártam az osztályzatot, ami ugyan végül valóban a legjobb jegyet jelentette, hanem kaptam mellé egy kis helyreigazítást is.

Szerinted az ókori görögök azzal töltötték a napjaikat, hogy filozófusokat hallgattak vagy olvastak? – kérdezte a tanár. Nem valószínű. Sokkal inkább azzal, hogy gályákban eveztek rabszolgákként, vagy ha nem voltak rabszolgák, dolgoztak akkor is, hogy legyen mit enniük. Azok a kevesek pedig, akik megtehették, hogy nem dolgoznak, azok pont azért nem voltak rászorulva semmi erőfeszítésre, még a gondolkodásra sem. Ez volt az úgynevezett rabszolgatartó demokrácia, ráadásul ez is csak egyik-másik városállamban ütötte fel a fejét, hiszen gyakoribb volt a türannoszok, vagyis a zsarnokok uralma – egy-egy „tehetséges” férfi megszervezte, hogy a hatalom köré összpontosuljon, innentől kezdve elmondhatta magáról, hogy a városállam én vagyok. Hogy hol és kinek volt éppen jobb, nehéz megmondani.

2025-öt írunk, ami negyedszázadnyi idő, érdemes ezért elvégezni egy egyszerű gyakorlatot, nem kell hozzá más, csak három darab négyzet, amelyeket egymás mellé rajzolunk egy papírlapra. A középső négyzetbe írjunk be egy számot egytől tízig: hol tartunk most? Közérzet, jólét, célok, egészség és a többi. Az első négyzetbe is írjunk egy számot, ez azt jelezné, hol tartottunk huszonöt évvel ezelőtt. A harmadik négyzetbe pedig írjuk be azt a számot, amely azt jelezné, érzéseink, pillanatnyi jósképességünk szerint hol kellene huszonöt év múlva tartanunk. Aki nem szeretne ekkora távlatokkal dolgozni, az elvégezheti tízéves intervallumokkal is.

További kérdések: Mi volt az a három, kulcsfontosságú lépés az elmúlt időszakban (országos, globális vagy helyi szinten), ami segített minket abban, hogy most itt tartsunk? Illetve: mit tudunk tenni most, hogy tíz vagy huszonöt év múlva jobb legyen? Mert ha tudjuk, talán tenni is tudunk érte. De ha nem tudjuk, akkor aligha.