Hivatásos tüntető

Hiába, na, annyi szép szakma van a világon, ki tűzoltó, katona, ki pedig vadakat terelő juhász – gondoltam magamban a múltkor, csak azt nem értettem, vajon miért esett ki a számból a cigaretta, amikor egy amerikai hölgyet szólaltattak meg a tévében. A tánti frissen nyilatkozott, erudícióval és büszkeséggel, lévén ő a világ legidősebb tüntetője. Már gyermekkorában rendszeresen részt vett különféle tüntetéseken, amelyekre apukája vitte őt el. Felcseperedvén aztán létformává nemesítette e tevékenységet, szó se róla, a kor megbízhatóan és pontosan szállította neki a pompásabbnál pompásabb alkalmakat egy kis tömeghappeningre. Tüntetett a McCarthy-korszakban, utcára rohant a vietnami háború kezdetén és végén, tüntetett Olaszországban az amerikai katonai támaszpont létesítése ellen, tüntetett a Watergate-botrány kirobbanása idején, bőszen lóbálta táblácskáját a reagani csillagháborús tervek meghirdetésekor, mostanában pedig – előbb az arabok példás megbüntetését, majd az amerikai hadsereg azonnali iraki kivonulását követelte , ha jól emlékszem. A tévéstáb a háza előtt kapta őt lencsevégre, éppen indult egy újabb tüntetésre. Úgy nyilatkozott, hogy mindig van miért, meg hogy rendbe kell tenni a dolgokat. Kora ellenére roppant fiatalos, csillogó szemmel ecsetelte hobbija – mit hobbija, hivatása! – szépségeit. Ám az rejtély maradt, hogy miből él. Hiszen állandóan tüntet, s haláláig kívánja folytatni. Már látom, ahogy a tiszteletére fan clubok alakulnak, ő maga pedig legendává magasztosul, szoborba öntik majd, ezzel a felirattal: A Hivatásos Tüntető. Ráadásul őt ezért nem fizetik, nem raknak a feneke alá különbuszt, vonatot, nem halmozzák el kirántott hússal, meg napidíjjal, mint némely bepalizott kelet-európai nyanyatársát, akik görbebottal, esernyővel szokták verni a nekik nem tetszőket. Nem, őt ez élteti, ettől érzi jól magát. Nem számít, milyen okból tüntet, csak ott lehessen, részt vehessen benne. Ó, kedves néni, nem tetszik gondolni, hogy a folyamatos tüntetés egy kissé komolytalan? Tudja, mi itt, a glóbusz egyik aranyos szegletében szintén az utcára vonultunk egyszer, s bár AMIÉRT tüntettünk, az alapjaiban ugyan megvalósult, de még mindig bőven van mit javítani rajta, ennek ellenére nem rohangálunk naponta az utcára. Pedig jócskán lenne miért. De csak tessék továbbra is csinálni, erőben, egészségben. Elvégre egy igazi demokráciában önnek is helye van.