Hazárdjáték a politikában

Azért foglalkoztat a téma, mert Rudolf Huliak sport- és idegenforgalmi miniszter új hazárdjátéktörvényt fogadtatott el a parlamentben. A törvényjavaslat kapcsán a tárcavezető és koalíciós partnere, az SNS-es Andrej Danko éles szócsörtét folytatott, mivel a nemzeti képviselők nem szavazták meg a kaszinótörvényt. Danko kijelentései szerint nem is fogják megszavazni, bármikor kerüljön is újra terítékre. Ezt állította többször a különböző tv- és vitaműsorokban.

Peter Pellegrini köztársasági elnök, érezve a társadalmi veszélyt, megvétózta a törvényt, és visszaküldte a parlamentbe azzal a megjegyzéssel, hogy a tervezetet ne szavazzák meg újra, mert az megfosztja a városok és falvak önkormányzatait attól, hogy ők döntsenek településükön a hazárdjátékok sorsáról. Társadalmunkban már rég elfogadott valóság, hogy a településeken egyáltalán nem kívánják a kaszinókat.

A hazárdjátékokat rendes társadalomban az emberek többsége olcsó, minden munka nélküli pénzszerzésnek minősíti, ami legtöbbször szenvedéllyé, sőt játékfüggőséggé válhat, tönkreteheti a kaszinózó életét, sőt a családjáét is. Talán nem tévedek, ha azt mondom, a szerencsejáték a hajléktalanságba is juttathatja a hazárdjátékba süllyedőket. Hosszú ideje küzdenek ez ellen a települések vezetői, az önkormányzatok és a lakosság túlnyomó többsége végképp nem akarja a hazárdjátékok játéktermeit. Rudolf Huliak azonban nem nyugszik, mindent elkövet, tovább harcol a pénzcsinálásért, amely szerinte százmilliókat hozhat az államkasszába. Az eszébe sem jut, hogy ezzel azt a társadalmi réteget sújtja, amelynek a legalacsonyabb a havi jövedelme. Ha azt a keveset is az emberek szerencsejátékra költik el, akkor nem marad a családnak, és fokozódik a szegénység.

Szlovákiában sok a baj, és mind nagy. A legtöbb sajnos a pénzzel kapcsolatos, ezért vannak konszolidációk, megszorítások, minek következtében tovább csökkenhet az életszínvonal. Ilyen nehéz időkben egyáltalán nincs szükség hazárdjátékra!