Három dologról röviden

1. Kormányunk intézkedéseit, tetteit sokféleképpen lehet megítélni, de úgy semmiképpen sem, hogy örvendetesek. Természetes dolog, hogy panaszkodunk, szívünk szorong. Viszont sejtettük, tudtuk – ésszel felfogtuk –, hogy nálunk is lesz nadrágszíj-lyukasztgatás, ahogy ez megtörtént a kilencvenes évek derekán a környező országokban. Sajnos, nem jött el Mečiar Kis-Svájca. Azonban reménykedem abban, hogy a reformfolyamat minél hamarabb, általánosan, következetesen és kevésbé fájdalmasan lezajlik mindenféle kormányválság ellenére. Legalább gyermekeink tudják élvezni mielőbb anyagiakban is a hozamát. Most elválik, hogy a keresztény erkölcsöt valló politikusaink mennyire tudnak – önző érdekeiket félretéve – alázatosak lenni a köz iránt. Mert igazán nagy csak az lehet, aki mindenek előtt alázatos.

2. Magyarságunk annyit ér, amennyit vállalunk és meg is tartunk. Lehet akármilyen jó kisebbségi törvény, bármilyen alacsony nyelvküszöb, bárminemű szabadság a jövendő Európában, ha nem élünk vele kellő öntudattal, egészséges becsvággyal mindenapjainkban, közintézményeinkbe, otthonainkban. Itt a beíratások ideje. Ne okozzunk nehézségeket gyermekeinknek a későbbiek folyamán az identitáskeresés, a hovatartozás terén, mert Deák Ferenccel élve: Végérvényesen csak az veszik (veszett) el, amiről önként lemondunk (lemondtuk).

3. Az újságíró elsődleges feladata, dolga – szerintem – a híradás, tudósítás. Természetes, hogy ír elemzéseket, jegyzeteket, kommentárokat stb. Mint olvasók azonban elvárjuk, hogy az ilyen írások ne csapjanak át egyéni vádaskodásokba, ne öltsenek személyes jellegű köntöst és ne essenek a gúnyolódás kísértésébe. Vagyunk már annyira felnőttek, érettek, hogy véleményt alkossunk, állást foglaljunk ilyen körítés nélkül is.

Péter József Érsekújvár