Három csokor makacs tényről

Lehet arról cikkezni légkondis fake news szerkesztőségekből, hogy nincs klímaváltozás, vagy hogy az embernek semmi köze hozzá, de attól még ha kilépünk az utcára, most épp egy extrém hőkupola néz le ránk Európa fölül. A szárazság ennek velejárója, a paksi atomerőmű is kérdéses, hogy fogja magát egy felmelegedett Dunából hűteni. Hogyan fogjuk a csökkenő talajvízkészletekből fedezni az ivóvízigényt? Hogyan égetünk több gázt és fosszilist egyes országokban, hogy abból a hűtők és légkondik menjenek?! A tények makacs dolgok. A klímaváltozás sem olvas sajtót, hogy nem is kéne lennie.

Végül: itt van a migráció. Lehet ebből politikai terméket és narratívát gyártani, összegyúrni a terrorizmussal, kulturkampf-ként tálalni és riogatni falvakat, ahol sem nem volt, sem nem lesz migráció, legfeljebb épp az ellenkezője, az elvándorlás okoz gondot, arról pedig alig beszélünk. Eközben az erősen jobbos Meloni-kormány újabb félmillió munkavízumot ad ki a következő években, kifejezetten nem EU-polgároknak, hogy a demográfiai válságot ellensúlyozandó legyenek kétkezi munkások az országban. Már a kormányzása első évében is egy hasonló kvótával dolgoztak, tehát Meloniék a ciklus végére egymillió harmadik országbeli polgárt hozhatnak be Olaszországba. Ez nincs ellentmondásban az irreguláris migráció szabályozásával, csakhogy sok-sok politikai szereplő ezeket rövid távú önérdekből összemosta.

A magyar kormánynak is meggyűlt a baja azzal, hogy időnként muszlim országokból érkeztek a nagyon is hiányolt munkaerő pótlására a vendégmunkások, akiket aztán a felhergelt helyi közösségek persze biztonsági kockázatnak láttak. Azóta a Fülöp-szigetek lett az egyik kiemelt forrásország, de ez a lényegen nem változtat: Magyarország is tízezrével hozza be a külföldi vendégmunkásokat, nem is szólva a felújításban lévő letelepedési kötvénybizniszről, amellyel az első körben több ezer gazdag kínai érkezett meg a magyar–schengeni határok közé.

Az egy külön cikk témája, hogy ez szükséges-e, mit fog kiváltani a robotizáció, a kékgalléros és a fehérgalléros munkaerő-behozatal vajon mennyire professzionálisan működik, és mekkora a különbség a cégek között országon belül és országok között. Azt vegyük észre, hogy a politika mennyi országban eteti olyan narratívákkal a szavazóit, amelyek nemhogy eltávolodtak a valóságtól, hanem egyenesen szembe mennek vele! Ez, ha szerencsénk van, nem lesz fenntartható sokáig. A tények, remélem, elég makacs dolgok.

Ha pedig kipukkannának végre a hamissá vált narratívák, lehetne akár értelmesebb párbeszédet kezdeni a valós problémáinkról és azok megoldásairól.