Haldoklik a mozi

„Manapság már nincsenek telt házas filmbemutatók, aranyoskám” – tárja szét a karját a tapasztalt jegyszedő néni, aki nem érti, miért csodálkozom a tizennyolc fős premierközönségen. Igaz, délután öt óra van, talán korai még moziba menni, de akkor is. A film amerikai, van benne szerelem, akció, kalandok sora, világsztárok mosolyognak benne negyven foggal, és a tévében hetek óta nyomják az előzetesét. Kassán ráadásul jelenleg csak három premiermozi működik, tehát azt sem mondhatjuk, hogy sok lenne a fóka és kevés az eszkimó. Hetente többször előfordul, hogy érdeklődés hiányában az előadás elmarad. A legkisebb, harminc férőhelyes klubmoziban már ott tartanak, hogy két fizető néző kedvéért is levetítik a filmet. A nagyobb helyeken hat néző a minimum. Ilyenkor fel se kell tenni a kérdést, mennyi volt az aznapi nyereség. A multiplexek még tartják magukat, az újdonság erejével hatnak, legalábbis ezt állítják a szakemberek, akik a városközpontba tervezett plázába nem kevesebb, mint hat mozitermet álmodtak. Ne legyünk pesszimisták, bizonyára tudják, mit beszélnek, és a döntéshozatalnál alapos felmérésekre támaszkodtak.

A huszonegyedik század kassai polgára mindenesetre nem moziban tölti szabad idejét, hanem odahaza

DVD-zik, videózik, vagy csak úgy nyomkodja a távirányító gombjait. A számítógépes fiatalok pedig letöltenek, felégetnek, kopíroznak, és többnyire a mozipremier előtt látják a legújabb filmeket. A filmszínházak épületei lepattantak, a büfé kínálata szegényes, a pattogatott kukoricát sem modern papírdobozba, hanem cikis zacskóba mérik. A vetítések száma pedig egyre csökken.

Sokak szerint ez törvényszerű, mások siratják a hőskort, amikor első randevúk színhelye, közösségi esemény, vasárnapi családi program volt a mozi. Most haldoklik. És túl kevesen siratják.