Ha tényleg a család a fő

Időnként az az érzésem, mintha a kereszténydemokrata képviselők nem ebben az országban élnének. Vagy ha igen, akkor olyan „magasabb régiókban”, ahonnan a mindennapi gondok már nem láthatóak. Ezért valamivel el kell foglalniuk magukat. A közelmúltban azzal a javaslattal álltak elő, hogy szigorítani kell a válás feltételeit: hároméves „türelmi időt” szeretnének, továbbá hogy a házastársakat csak akkor válassza el a bíróság, ha abba mindkét fél beleegyezik. Nem csodálkozom, hogy a „kádéhások” javaslata az emberek többségénél nem aratott sikert. Persze, érzem én a javaslat mögött meghúzódó jó szándékot. Egyre kevesebb gyerek születik, s ezek jó része is csonka családban nő fel. S a család, ugye, a társadalom alapja, vagyis a kereszténydemokraták szándéka minden bizonnyal a társadalom stabilabb alapokra való helyezése. Nem szeretnék most az ismert közmondást idézve a jó szándékkal kikövezett úttal példálózni, meg arról, hova vezet, de azért lenne néhány megjegyzésem. A három év türelmi idő lehet, hogy bizonyos esetekben jobb belátásra bírja a válni kívánó feleket, de mi van akkor, ha csak tovább mérgesíti a már szétesőben levő viszonyt? És mi van akkor, ha például az egyik fél alkoholista, veri a párját, a gyerekeit? Ha ez a „jótét lélek” nem egyezik bele a válásba, hadd szenvedjen tovább mindenki! De együtt marad a család, ugye? Ha a kereszténydemokratáknak valóban fontos a család, akkor a válás feltételeinek szigorítása helyett üdvösebb lenne azzal foglalkozniuk, hogy olyan feltételek megteremtését szorgalmazzák, amelyek a családokat, a gyermekvállalást támogatják. Talán azzal lehetne kezdeni, hogy a házasulni kívánó fiatalok többsége számára ne utópisztikus álom legyen egy saját lakás. Hogy a gyerekvállalás ne hátrányt jelentsen. (Amerikában élő barátnőm meséli: amikor megszülte kislányát, az orvosok, nővérkék virággal köszöntötték. Nálunk arról keringenek legendák, hogy a kórházak jó részében úgy bánnak a szülő nőkkel, mintha azzal, hogy gyereket hoznak a világra, főbenjáró bűnt követnének el.) Hogy ne azon kelljen törni a fejüket, a gyerek megszületése után hogyan él meg a család egy fizetésből, mert a gyermekgondozási segély alamizsna. S ha az anya vissza akar menni a munkahelyére, akkor eleve „le van írva”, mert ki az az őrült, aki kisgyerekes anyát alkalmaz? Részmunkaidős állás, amelyben a fiatal anyukának, mondjuk, naponta csak 4 órát kellene dolgoznia, alig létezik. Mi lenne, ha ezekkel a gondokkal foglalkoznának a tisztelt kereszténydemokrata képviselők? Persze, ez sokkal több energiát igényelne tőlük. Az ő javaslataik meg nekik nem kerülnek semmibe.