Ha kerületi pecsét kell

Az Új Szó októberi 11-i számában, Rendőrök lesik a kerekes széket címmel megjelent írással kapcsolatban volna néhány megjegyzésem. Az összefoglaló nem csekély felindulást idézett elő bennem, és úgy gondolom, nemcsak bennem, hanem sorstársaimban is. Addig még csak rendjén van, hogy ki akarják szűrni a visszaéléseket az új módosítással. (Egyébként már évek óta egyebet sem tesznek, minthogy csereberélik a különböző okmányokat. Miért maradna ki éppen a rokkantakat megkülönböztető autójelzés és a vele járó igazolvány?) Nos, a kellemetlenség ott kezdődik, hogy az Új Szóból kell értesülni három héttel az új szabályzat életbelépéséről, ráadásul az is kiderül, hogy Nagyszombatba kell kocsikázni, és nem biztos, hogy megkapom az emblémát. A feleségem beteg, se fiam, se lányom a közelben, se egy jó szomszéd, aki elintézné helyettem, nekem pedig már elegem van a csereberékből: többszöri nekirugaszkodás, ücsörgés és fél lábon ácsorgás után kaptam meg harmadik jogosítványomat, hasonló módon jutottam hozzá a szlovák útlevélhez és a személyi igazolványhoz is. Arról nem is beszélve, hányszor meg kellett járnom Párkányt és Érsekújvárt, hogy az amputáció után rokkantnak nyilvánítsanak, majd hasonló utánajárással kiváltsam a súlyosan egészségkárosodottnak járó igazolványt, majd a kék mezős invalidusemblémát. Mindezen túl mélységesen igazságtalannak (sőt embertelennek) tartom, hogy november elseje után – ha nem cserélem ki a régi jelzést – a rendőr akár 10 ezer koronára is megbírságolhat, ha például a rokkantak számára fenntartott parkolóhelyre beállok. Azért, mert a törvény szerint nem érvényes a jelzésem, akkor már nem vagyok rokkant, netán kinőtt a lábam? Ráadásul még vadászni is fognak ránk a rend őrei, mert ezen áll vagy bukik a respublika jövője. Ahányszor Párkányban szerettem volna leparkolni eme fenntartott helyen, mindig foglalt volt – jelzés nélküli kocsival. Végezetül annyit: az illetékes hivatalok (nem szólva a törvényalkotókról) nem lehetnének kissé belátóbbak, toleránsabbak? Hiszen rokkantakról van szó, akiknek amúgy is elég a bajuk. Ha a Dunaszerdahelyi járásban 230-ra tehető azoknak a száma, akiket ez a cserebere érint, az Érsekújvári járásban sincs jóval több, akkor miért nem elegendő a körzeti hivatalban leadni a kívánt dokumentumokat, amelyeket onnan küldenének el Nagyszombatba, ha már egyszer kerületi pecsét kell az igazolványra. Na persze, nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt Miska bácsi elképzeli.

Sonkoly Tibor Szőgyén