Fogolygate

Bush nem adhatja fel már most az újraválasztásához fűzött reményeket; a látszattal ellentétben még mindig jók az esélyei, ezt felmérések is alátámasztják. Ebből logikusan adódna, hogy napokon vagy órákon belül várható Donald Rumsfeld védelmi miniszter lemondása vagy leváltása – ez attól függ, mennyire lojális az elnökhöz. Valakit ugyanis fel kell áldozni, valakinek vállalnia kell a bűnbak szerepét, s nyilvánvaló, hogy a Bush-csapat számára Rumsfeld jelenti a legnagyobb terhet. Nem mintha ő egyedül lenne felelős a fogolykínzásokért, neki „csak” az róható fel, hogy nem tájékoztatta időben az elnököt, s késlekedett a hivatalos vizsgálatok megindításával. Pusztán játék a szavakkal, hiszen jelenleg nincs valóságalapja, de Rumsfeld helyén a legalkalmasabb ember talán Colin Powell külügyminiszter lenne. A mindenkori amerikai külügyminiszterek közül Powell a legjobb katona (beleértve az egykori Alexander Haig tábornokot is). ĺgy utólag visszatekintve: kár, hogy Irak ügyében Bush nem a visszafogottabb Powellre hallgatott. Ha a hadügyek irányítójának lett volna annyi diplomáciai érzéke, amilyen katonai tudással a diplomácia vezetője bír, másként alakulhattak volna a dolgok. Vietnam után az amerikai politikának azt kellett tanulnia, hogyan hátrálhat ki úgy egy vesztes háborúból, hogy megőrizze az arcát. Most sokkal nehezebb feladatnak tűnik ugyanez a győztes, a katonai szempontból példátlanul sikeresnek nevezhető háború után. Hiszen senki sem számított arra, hogy az amerikai–brit haderőnek lényegében három hét alatt sikerül felmorzsolnia az iraki ellenállást. És egy év kellett hozzá, hogy Washington elveszítse az iraki békét. Mert erkölcsileg elvesztette, már senki sem tekinti az iraki (kísérleti) demokrácia fő építőjének. Hogyan fajulhattak idáig a dolgok? A háromhetes villámháború dicsősége Rumsfeldé. A békéhez viszont nem ért, azt legalább olyan alapossággal kellett volna megtervezni. Sajnos, a Pentagon nagyon hamar elhallgattatta azokat a tábornokokat, akik a háború előtt azt nyilatkozták, hogy Irak lerohanásához és megszállásához legalább negyedmillió katona kell. A Bagdad és más városok elfoglalása után kirobbant fosztogatásoknak kellett volna figyelmezetésül szolgálniuk, akkor még lehetett volna változtatni a Pentagon filozófiáján. Rumsfeldnak látnia kellett volna, hogy harcoló, támadásra, gyilkolásra kiképzett alakulatok képtelenek rendfenntartó feladatok ellátására, mert másként működik az agyuk. A hatalomátadás folyamata most már nem torpanhat meg, akkor is a lehető leggyorsabban megtörténik, ha a jelenlegi helyzetben esetleg jobb lenne késleltetni, épp a stabilitás érdekében. Lesz új ENSZ-határozat, politikailag mindenki számára kielégítő nemzetközi felhatalmazás is. Ami sok szakértő szerint ugyancsak nem garantálja sem a békét, sem a stabilitást, s azzal érvelnek, hogy anno a srebrenicai mészárlást is ENSZ-segédlettel hozták össze a szerbek. De nem lehet semmit megjósolni. A fényképbotrányok, amelyek méltán nevezhetők Bush Watergate-jének, azzal okozták a legnagyobb kárt, hogy ezek után aligha lehet még egyszer olyan nemzetközi koalíciót összehozni, mint amilyen Afganisztán esetében létrejött. Pedig szeptember 11. bármikor megismétlődhet. Akár a tengerentúlon, akár Európában. Itt Madrid volt a főpróba.