Fico térdre rogyott Putyin előtt

Ez több, mint diplomáciai botlás: ez egy történelmi szégyen. Egy ország vezetője, aki nyíltan hátat fordít az emberi értékeknek, és elutazik Moszkvába díszelegni, az nem semleges politikát folytat – az nyíltan az  agresszor oldalán áll, ezzel legitimizálva sok százezer ártatlan ember és gyermek szenvedését és halálát.

Robert Fico nemcsak Szlovákiát alázta meg nemzetközi színtéren, hanem veszélyezteti az ország biztonsági és gazdasági érdekeit is. Miközben támogatást: pénzt, paripát remél és kér Nyugatról, a Kreml lépcsőjén csókol kezet Putyinnak? Milyen üzenetet küldtünk ezzel szövetségeseinknek? Hogy Szlovákia áruba bocsátja magát, ha az éppen a hatalmon lévők érdekét szolgálja?

A helyzet súlyát még jobban érzékelteti, hogy még Orbán Viktor – Putyin egyik legelkötelezettebb európai szövetségese – sem merészkedett el Moszkvába ezekben az időkben. Orbán, aki évek óta szisztematikusan építi le a jogállamiságot, torzítja a sajtószabadságot, és nyíltan flörtöl Putyinnal, legalább érzékeli a háborúval terhelt szimbolika súlyát. Szlovákia miniszterelnöke viszont ezt is túlszárnyalta. Szó szerint túltett még a magyar miniszterelnökön is, aki eddig a Kreml legfőbb uniós szószólója volt.

Ez a látogatás nem a békéről szólt. Ez térdre ereszkedés. Egy méltatlan, megalázó gesztus, amely nem a mi jövőnket és érdekekinket szolgálja, hanem csakis Putyin és Fico egyéni politikai hasznát. Fico Moszkva színpadán próbálta újra eljátszani a „független vezető” szerepét – de közben épp saját hazáját taszítja szolgasorba.

Szlovákia többet érdemel. Egy olyan vezetőt, aki nem hajbókol diktátorok előtt, hanem kiáll a szabadság, az igazság és a béke mellett – még akkor is, ha az néha nehéz. Egy olyan ország jövőjét kell építenünk, amely nem Kelet felé térdel, hanem felemelt fővel halad előre – szabadon, biztonságban és méltósággal.