Azon kaptam magam, hogy beszélek hozzá. Megsimogatom és a bocsánatát kérem, amiért feláldozzuk karácsony oltárán. Lehetőleg mindig sokáig, legalább vízkeresztig megtartjuk a karácsonyfát, és kelletlenül végignézzük közben, ahogy száradni kezd. Az ellentmondás újra és újra megérint: a születés csodáját ünnepeltük, de az ünnep szimbóluma, a feldíszített fenyő meghal közben. Vásárolhattunk volna persze műfenyőt is, de az nem ugyanaz, és még a földlabdás fák egy része sem éli túl a januárt.
Fenyő csukafilével
Mikor kifogtuk a Dunából a karácsonyi asztalra szánt csukát, belenéztem a szemébe. Nem tudom, egy hal ilyenkor mire gondolhat, ha vannak gondolatai (biztosan vannak), de nagyon erős késztetés tört rám, hogy visszaengedjem. Vehettünk volna persze fagyasztott halat is, amit összezsúfoltan neveltek és táppal etettek, vagy feldolgozott pontyot valamelyik tógazdaságból, kevesebb lelkiismeret-furdalással és több iszapízzel, vagy végső soron lehetnénk vegánok is, de a folyóvízből kifogott, friss, fehér húsú halnak egyszerűen nincs párja. Végül ez a vitathatatlan érv győzött.
Lehet, hogy ez már kóros. Beszélgetni egy fenyőfával, és apró könnycseppet felfedezni a kifogott hal szeme sarkában. Miközben a természetben vagy te eszel meg másokat, vagy mások esznek meg téged... Úgy érzem, hogy az a vad, könyörtelennek tűnő világ mégis tisztességesebb, mint a mi képmutató emberi létünk. A csuka csak akkor vadászik, ha éhes, és csak annyi zsákmányt ejt, hogy jóllakjon. A fenyőfa csak annyi fényt vesz el a többi növény elől, hogy önmaga életben maradhasson.
Ránk nem ez a jellemző. Az emberiség kétharmada nélkülözik, miközben a maroknyi, de a világ javainak nagy részét birtokló multimilliárdos már azt sem tudja összeszámolni, mennyi mindene van. Nem láttam még olyan csukát, ami saját keszegneveldét tartana fenn, és vendéghalászatokat szervezne süllőknek, harcsáknak. Hogy aztán az extrapro fitból kristályüveges, gyémánttal kirakott, vizaikrával és compóbőrrel díszített, Rolls-Royce motoros luxustartálykocsival parádézzon a szárazföldön. Ha lenne is pénze, drága szűrőkre fordítaná, hogy védje élőhelyét az ember „tisztított” szennyvízétől. És nem láttam még olyan fenyőfát sem, ami a gyökereivel behálózott volna egy óriási, teljes tisztást, csak hogy önmaga pompázhasson...
Ha a természet a mi szabályaink szerint működne, már rég kipusztult volna az élet a Földön. Az ember sem űzi régóta ezt a műfajt ilyen ipari méretekben, de már most elég hatékony ahhoz, hogy lassan új bolygó után kelljen néznie, ha túl akarja élni önmagát.
Ezt olvasta már ?
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.