Félelem és reszketés a dekrétumoktól

A PS régi adósságok törlesztésére indult délre: a pártnak vannak magyar szimpatizánsai, de čaputovái értelemben elsöprően népszerűnek azért nem mondható. Az egyre hangsúlyosabb liberális-konzervatív törésvonal miatt csak a választók egy részét sikerült becsatornáznia, miközben a megfáradt és kiábrándult szlovákiai magyar szavazók körében bőven akad kiaknázatlan lehetőség. A PS ezért próbált szimbolikus, a helyieket érintő témákat találni, és aki keres, az talál is: a párt felfigyelt arra, milyen rosszul kezeli az állam a szőlőfertőzést. Emellett azonban több más szimbolikus kijelentést tett, a Beneš-dekrétumok kapcsán történt állásfoglalásra pedig a sajtó mellett a többi párt is felkapta a fejét.

A dekrétumok ügye a szlovákiai politika egyik legnagyobb tabuja. A kisajátított magyar és német vagyon sorsa, a kárpótlás és a szimbolikus vagy valós, anyagi kompenzációval járó bocsánatkérés témája eddig felvállalhatatlan volt a szlovák pártoknak. A Beneš-dekrétumok érvénytelenítésének felvállalása ugyanis nemcsak az anyagiak kérdése, valós szembenézést is jelentene a múltban elkövetett bűnökkel. Nem véletlen, hogy a PS állásfoglalására rávetették magukat a szlovák kormánypártok, de még az ellenzéki partnereik is. Különösen nehéz helyzetbe került a Magyar Szövetség, ami a saját vadászterületének tekinti a dekrétumok témáját: a magyarokat érinti, és a szlovák pártok mindeddig látványosan húzódoztak tőle, ezen a téren bizton el lehet különülni a többiektől.

A dekrétumok hatályon kívül helyezésének felvetése azonban ezen a ponton kizárólag kommunikációs fogás, és minden érintett úgy is kezeli. A PS-nek tökéletes eszköz annak a bizonyítására, hogy a párt nem idegenkedik a kényelmetlen, alapvetően emberi jogi témáktól. Mivel a párt egyik fontos arca még mindig a külügy élén egykor a téma kapcsán kézzel-lábbal ellenkező Ivan Korčok, egy ilyen állásfoglalás erős gesztusnak is számít. A kormánykoalíció pártjai úgy vélhetik, hogy végre fogást találtak az idegenszívűséggel vádolt liberálisokon. A Magyar Szövetség pedig jobb híján bizonygathatja, hogy kizárólag a párt veszi komolyan az ügyet.

A kommunikációs zajban azonban elvesznek a tettek. A dekrétumok hatályon kívül helyezésének egy logikus lépése lenne: ha a PS az egyetlen lehetséges szövetségesével, a Magyar Szövetséggel egyeztetne a további lépésekről. A közösködés azonban egyik félnek sem az érdeke. A szlovák liberálisoknak a magyar érdekképviselet túl Orbán-közeli és gyanús, de legalább ennyire gyanakodva és óvatosan kezeli a PS-t a magyar párt. Kölcsönös megelégedésre tartják a távolságot. A gyakorlatban így a dekrétumok ügye csak a hangzatos sajtóanyagok megfogalmazására elég, amely kapcsán a hagyományos kormánypárti–ellenzéki frontvonalak felbomlottak. Magyar szempontból azonban ez is sokkal jobb, mint a makacs hallgatás: minél többen beszélnek a tömeges vagyonelkobzás sérelméről, annál nagyobb lehet az esély arra, hogy valaki belegondol: ezzel tényleg nincs minden rendben.