Észhez térnek egyszer?

A Magyar Szó című újvidéki napilap tegnapi számában közölt cikk szerzője, Bálint István szerint Antall József néhai miniszterelnök tudta, a demokráciáért és a határon túli magyarokért azzal tesz legtöbbet, ha megoldja a magyarországi kisebbségek helyzetét. ĺgy került a rendszerváltás korában a magyar alkotmányba a kisebbségek államalkotó szerepe és született meg a kisebbségek példás önkormányzati rendszere. Később mintha ez a folyamat elakadt volna: a kisebbségek parlamenti képviselete nem született meg, a felszínre került fogyatékosságokat nem küszöbölték ki. „ĺgy állt elő az a helyzet, hogy a vajdasági magyarok helyzetével kapcsolatos vitában a szerb politika és sajtó úgy érezte, vannak érvei, amelyekkel – visszavágásként – szóvá teheti a magyarországi szerbek helyzetét” – írja a publicista, aki szerint ezeknek az „érveknek” a zöme képtelen propaganda. Ugyanakkor elgondolkodtató, a szerb politika és sajtó szenzációt csinálhatott abból, hogy Magyarországon is megjelentek szerbellenes fenyegetőzések, falfirkák. Kórtünetnek tekinthető, hogy nem Belgrádban verték be a magyar külképviseleti hivatal, hanem Budapesten a szerbia-montenegrói nagykövetség ablakait. A cikk szerzője szerint nincs magyarázat arra, hogy a magyar parlament mindeddig nem ratifikálta a kétoldalú kisebbségvédelmi egyezményt. A legelgondolkodtatóbb azonban, hogy a kisebbségi törvény hat éve késő módosítása nem annyira a politikai erők magatartásán akadt el, hanem azon, hogy a kisebbségek jelentős része, köztük a szerbek, ellenzik az igazi kisebbségi választáshoz szükséges névjegyzékek felállítását. „Mert ebbe még belegondolni is rossz: a NATO- és EU-tag Magyarországon, 2004-ben még vannak, akik attól félnek, bajuk lehet abból, ha nyíltan megvallva nemzetiségüket választási névjegyzékbe kerülnek” – írja Bálint, aki az antalli örökséghez való visszakanyarodásnak értékeli azt, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bemutatkozó beszédében roma nyelven is szólt. „Reméljük, a mostani visszakanyarodás az antalli örökséghez létrehozhatja azt a helyzetet, amelyben a vajdasági magyarok elleni fenyegetésekre, falfirkákra nem a magyarországi szerbek elleni fenyegetés, falfirka, sőt a szerb nagykövetség ablakainak beverése lesz a válasz. Főképp: a magyarországi szerbek és a többiek végre elhiszik, nem lesz bajuk abból, hogy nemzetiségi névjegyzékre kerülnek” – írja Bálint István.

Egy másik írásban a Magyar Szó publicistája, Németh István élesen bírálja a vajdasági magyar pártvezetőket, mert nem tudnak szót érteni egymással. Németh szerint a legutóbbi választáson a délvidéki magyarok nemcsak szavaztak, hanem ítéletet is mondtak, néma ítéletet ama gyakorlat felett, amely pártjaik munkáját jellemzi. „Ha ti, felelős pártvezetők a legalapvetőbb dolgokban nem tudtok közös álláspontra jutni, akkor ne csodálkozzatok azon, hogy nemcsak ti osztjátok és szédítitek meg potenciális szavazótáborotok ingatag tagjait, hanem a többi párt is a szent és a szabad demokrácia nevében...” – írja Németh, aki szerint a szavazópolgárok úgy gondolják, végre-valahára észhez kell térniük az egymás ellen acsarkodó, azonos célokért küzdő politikai vezetőknek.A szerző az MTI belgrádi tudósítója