Szeretem a sportos figurákat. A megszállottakat, akik időjárástól függetlenül futnak, úsznak, vagy éppen bicikliznek. Most maradjunk a biciklinél. Ismerek egy jó figurát, aki drótszamáron szokott országot járni. Hidegkék színekben, meg egy csomó, a lelkét majdhogynem kibicikliző fazon kíséretében.
Erre is biciklizhetne
Szeretem a sportos figurákat. A megszállottakat, akik időjárástól függetlenül futnak, úsznak, vagy éppen bicikliznek. Most maradjunk a biciklinél. Ismerek egy jó figurát, aki drótszamáron szokott országot járni. Hidegkék színekben, meg egy csomó, a lelkét majdhogynem kibicikliző fazon kíséretében. Arra gondoltam nemrégiben, mikor az osgyáni szerpentinen kettessel kaptattam felfelé a cukorrépaszezon miatt agyonpakolt, terepet ködösítő, vagyis füstösítő teherautó nyomában, mi lenne, ha éppen most biciklizne erre a kék bajnok? Biztosan sűrű szólamok hagynák el a torkát, ha egyáltalán levegőt kapna. Szidná szegény Jeruzsálemtől Makóig mindazokat, akik így füstölnek az orra alá. Még az is lehet, hogy nagy hirtelenjében a telefonja után nyúlna és rövid szöveges üzenetben megígérné valamelyik éppen vele alkudozónak a déli gyorsforgalmi utat, csak szabaduljon már a répahordó tehergép füstjéből. Olyan szép naivitás ez! Mármint az, hogy lehet intézni valamit. Itt. Nálunk. Lapul a köd a hegyekre, reggelente menetrendszerűen rohannak ki a mentők meg a tűzoltók a csúcsforgalmat megállító balesetekben összegyűrt autókból kiszedni az embereket. Akik itt élnek, itt sietnek munkába, már aki siet még egyáltalán. Mert a papír olyan szépen mutatja, hogy csökkent a nyilvántartott munkanélküliek száma. Az ördög bújik ilyenkor belém, és azonnal kíváncsi leszek egy másik statisztikára, amely kimutatná, mennyivel növekedett az alkalmazottak száma. Mert olyat még én nem láttam errefelé. Pedig jó itt élni. Ha van miből. Teremnek itt szép, új városszéli villanegyedek, a távolabbi falvakban pedig újabban azt látom, a házakban egy helyiségbe tömörül a család, mert csak azt lehet már kifűteni, újra előkerülnek a könyvek, petróleumlámpa, merthogy nincs pénz a villanyt kifizetni. Ehhez még a hagyományos receptek emlékezetből való felbukkanása is hozzájön. Krumpli krumplival, parizer, szalonna és akkor még örüljenek. Megnehezedik az asszonyok lépte, ha az üzlet felé mennek. Csak egyesével. Valami furcsa szemérmesség uralkodik. Mert éppen csak egy százas van bevásárolni, de jó lenne, ha ezt a szomszéd nem látná. Hát ilyen dolgokat nem lehet bicikliről látni, pláne, ha a látványt eltakarják a kétajtós, szekrény méretű kísérők. De majd küldünk rövid szöveges üzenetet. Az lesz benne: minden alkudozás ellenére köszönjük, élünk még.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.